Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
nagy; a Helytartótanács tehát 1805-ben „ravasz” javaslattal él: hogy az érintettek ne tudjanak okvetetlenkedni, az uralkodó — „amennyire a megváltozott viszonyok engedik” — tartsa szem előtt az alapítványi tőke eredeti rendeltetését. Vagyis: valahol az országban új hadapródiskola lenne létesítendő „Lu- doviceuim” néven, esetleg, — ez még egyszerűbb! — át kell keresztelni valamelyik meglévő tanintézetet Ludoviceuimuiá. Ferenc Józseif 1867 nyarán közli a döntést: a kicsikart pénzekből 30—30 alapítványi helyet kell biztosítani az arra érdemes ifjaknak felső és alsó fokú katonai nevelőintézetekben: Strass- ban, Marfourgban, Kamenitzben, Wiener-Neustadtban, Hamburgban, Krakkóban ... A Ludoviceum környéke lezüllött: a főibejárat előtti térségen hajcsárok, kanászok itatják, pihentetik csordáikat, a bűz orrfacsaró. 1855 nyarán a kórházparancsnok panaszolja, hogy a környéken „éjszakánként vaksötétség uralkodik, csak itt-ott látható egy-egy bezúzott lámpa, az egykori közvilágítás némi nyoma”. Épp most kövezik az Ullői-utat, s mivel az utcaszint magasabb lett, az épület előtere esős időben tengerré változik, a bejárat szekérrel is megközelíthetetlen ... De hiába a katonák követelőzése, a város minden segítséget megtagad, semmi köze a „fekete-sárgává” lett L/Udoviceumhoz. Az elvaduló Orczy-kertet a katonaság 1860-ban mégiscsak átadja a városnak. „Népligetté” lesz, csónakázni, télen korcsolyázni lehet a tavon, a bérlő még bülfét, melegedőt is épít a partra. Az 1866-os porosz háború idején újabb pusztulás következik: vágják az Orczyak telepítette díszfákat, sátrakat vernek az épületbe nem férő sebesülteknek. A kert állapota nem sokat változik akkor sem, amikor már 48-as öreg honvédek váltják föl a császár parkőrző veteránjait. Még 18713-ban is így ír a Vasárnapi Űjság: „Legyünk hát nyugodtan, ha az Orczy-lkert fasorainak sűrűjéből olykor egy-egy foszlányos öltözékű sétálót látunk elébünk bukkanni. Szegény (ördög, alki most alutíta ki álmát a sűrű bozótban, hová estére még visszatér, ha ugyan elkerülheti a rokkant vitézek figyelmét, akik a bejárat melletti pádon f oglaltak helyet.. A Ludoviceum ekkor már tisztképző intézet, a kőfallal kerített parkon osztozik katonaság és polgári közönség. De maga az intézmény bizony nem tükrözi az 1808-as alapítók elképzeléseit. * Az 1867-as kiegyezés alapján született honvédség a császári és királyi közös hadseregtől elkülönített, kizárólag „a hon Védelmére rendelt seregintézmény”, akárcsak ikertestvére, az osztrák Landwehr a birodalom másik felében. A haderő hármas tagoltságának megfelelően működik együtt — és persze: egymás ellen —a közös hadügyminisztérium s külön-lkülön a magyar és osztrák honvédelmi minisztérium. A honvédség honi területen kívül csak az országgyűlés hozzájárulásával alkalmazható, Zászlója nemzeti színű, vezénylési nyelve magyar — a horvát ezredeknél horvát —, egyenruhája némileg különbözik a közös csapatokétól. Valójában csak milícia-hadsereg, lovasságból, gyalogságból, kevés tábori tüzérségből áll, műszaki csapatok nélkül. Az újoncok javát a közös hadsereg magyar ezredeibe sorozzák, a honvédség a maradékot kapja. Tisztjei eleve hátrányos helyzetben vannak: nem válogathatnak a fegyvernemek között, a közös hadsereg s vele a vezérkarhoz vezető út Zárva előttük. A kiegyezés utáni évtizedekben kettős cél vezeti a politikusokat: a közös hadsereggel egyenlő szintre fejleszteni a honvédséget, s elérni ugyanakkor, hogy 241
