Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
klönyökhajlatába szorítva a kardot, amelynek viselését épp 1928-ban terjesztette ki a kormányzói kegy valamennyi évfolyamra, „az akadémikusak mindenkori, de különösen a forradalmak alatt tanúsított komoly és férfias magatartásának újabb elismeréséül”. S bizonyára visszanézett ímég egyszer, utoljára, amikor 1932 augusztusában, gallérján a frissen ragyogó hadnagyi csillaggal, elindult a áétányon az 5-ös villamos Üllői-úti megállója felé. S aligha eszébe nem jutott ez a pillantás 1947 októberében, a Honvéd Kossuth (Akadémia megnyitásán, itt, a kapu előterében, hallgatva az egykori iskolatárs, Révay Kálmán akadémiaparancsnak jelentését. 'Nincs már szobor az épület előterében, de a Névtelen (Hős emlékműivé megvan. Csak éppen átköltözött az eltűnt, talán el is pusztult Colleoni-szobor helyére, a fő- és melléképület közötti keskeny térségbe. Itt a talapzatra állított szarkofág, tövében a dúskelblű Hungária, az orra egy kicsit megkopott, más baja nincs; ölében a tépett ingű Névtelen, lecsüngő keze törött fcand markolatára szorul. Igen, ez a szobor ihlette drámaírásra vitéz Rózsás József századost a magyar irodalom és gyorsirászat tanárát 1930-ban; emlékezzünk csak: „... az elesett katona Hungária öléből feláll és tört kardját Vágásra tartja fel; Hungária büszkén széttekint és áldón kiterjeszti jobbkarját”, miközben „az emlékmű tetején lévő kőkoporsó felnyílik, s belőle Nagy-iMagyarország fénnyel övezett térképe tűnik elő.” lA talapzat hátoldalán elkapott vésetnyoraak, bizonyára nevék, csak ennyit tudok ikisilabizálni: HORVÁ.. JÁ... Fölébe mázolva pirossal, fékeiével: ROLLS, BEATRICE ... A főépülettől balra, az egykori lovardában az Alfa mozi működik, plakátja bűnügyi filmet hirdet, Agathe Christie titokzatos eltűnéséről. Túloldalt, az Üllői-úti szárnyépület kapuja mellett táblák jelzik, hogy ott most a Móra Ferenc Egészségügyi Szakiskola működik és a meglepő módon Bem Józsefről elnevezett óvónőképző. A belső udvar szemét- és roncstelep, megközelíteni sem lehet ... A főépület földszintjén büfé, étkezde, tantermek, mint régen. Széles, kongó folyosók, öles falakba vágott ablakok. A főlépcső fordulójában csákós, Ikék- zubbonyos múlt századi hadapród és lábtekercses, rohamsisakos akadémikus fogja közre valami emléktábla bevakolt helyét, fölötte Kossuth nevével. Az emeleteken az ELTE csillagászati, őslénytani, térképtudományi tanszéke, előadó- és demonstrációs termek, a lépcső Végén követ zúdító iDobó Katica szobra, valószínűleg ez is a Ludovika öröksége. Kint, a nyolcszögletű udvaron teherautók, gerendahalimaz, rozsdás radiátorok. Átellenben a főbejárattal nyitva áll az egykori fcápolnaajtó, dohos papírszag árad, itt van a Statisztikai Hivatal népszámlálási adattára, a ipolcók között színes mozaik ablakkép világít: körszakállas Kossuth-fej, munkás, paraszt, sisakos katonák, ez már a Kossuth Akadémia emléke. Lábam előtt az udvar kövezetébe illesztett márványtábla, talpammal lecsiszolom a porréteget, a szöveg így már olvasható: „Ezen a helyen szenvedett mártírhalált Í185i2-foen, az elnyomatás karának sötét napjaiban három hőslelkű magyar.” A régi tábla tehát a Ferenc József elrablására szervezkedő legendás gerillavezér, Noszlopy Gáspár és társai emlékét őrzi, innen lehet a diszkrét névtelenség, ami némileg érthető volt a Ferenc József avatta akadémián ... Az új gazdáknak nincs közük az egykori Ludovika-karihez, a park innen, belülről megközelíthetetlen. De kint van egy kapu a fő- és melléképület között, a szobor mögött, az egykori födött összekötő folyosót helyettesítő rácskerítésen. Csakhogy ott a táhla: ZÁRT TERÜLET, NAPKÖZIS TÁBOR. Próbálok átjutni 234
