Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
mégis. Semmi akadály, a portásbódéban üldögélő nénike felvilágosít: a feliratot nem kell komolyan venni, hisz túloldalt, a Mező Imre úti metró-lejáratnál is van egy kapu, azon nincs tábla, ugyanis a terület, ha erről a végiéről nézzük, zárt napközis tábor, ha a másikról: nyilvános ifjúsági park, ahová azért az idősebbek is bemehetnek ... Bizony, jócdkán összezsugorodott az egykori homokos pusztából kihasított terület, amelynek földjébe Orczy László báró ültette az első fákat 1790-ben, s amely azután Pest népének sokiáig egyetlen piihenőpairkja maradt. Délnyugati oldalát beljebb nyomta a kiszélesített Üllői—út; a kert szegélyére települt cipő- kereSkedelmi vállalat épületsora mögött is van még egy dróthálóval elrekesz- tett jókora hátsó udvari sáv, láda- és salakhegyefckel, parkoló autókkal. A régi telek túli elén, a macskaköves, ecetfás „altjosephstad ti” hangulatú Diószeghy Sámuel utca jobboldalán elég nagy darábja áll még a régi főifainak; mögötte megvannak az egykori melléképületek, istállók, lövegszinek, bennük BKV-tan- műhely, raktár, irodák, nevelőotthon, tanácsi foglalkoztató iskola. A Diószeghy utca másik darabja és a Korányi Sándor utca közti nagy háromszög területén pedig autóbuszgarázs, cipőgyár és tüdőgondozó intézet osztozkodik, egészen a lovardából lett Alfa moziig. Hátul, a Mező Imre úti szakaszon eltűnt a falke- rítés, de a terület — szemben az Orvosegyetem új felhőkarcolójával — érintetlen maradt. A ludovikás sporttér helyén ma is piros salaikkal övezett, zöld- gyepes labdarúgó-pálya van; érintetlen az úszómedence is, s az egykori gazdasági udvar területén virágágyakkal övezett úttörőház emelkedik. Az egykori roppant négyszög belsejében pedig ott a Ludovika-kert maradványa: közepén a nagyrét, egykori spqrtünnepélyek, „történelmi játékok”, hadnagyi eskütételek színhelye. Ma töltés vágja ketté, egyik fele labdarúgó pálya, a másik röp-, kosár- és kézilabdatér. A rét keleti oldalán — háttérben a BKV meghagyta őspark-darabbal — áll még az egykori Luidovika-szabor talapzata, rajta az akadémiának nevét adó császárné sete-suta jelmondatával: „A Ludo- vilka név hirdesse a nemzethez való vonzalmunknak emlékezetét.” A rét nyugati, Üllői-úti oldalán is parik-maradvány, furcsaságok rejtőznek a gesztenyelombok alatt: kő íjászlfigura, görög istenalakokkal díszített magas posztamensen álló, hatalmas kő urna, oldalán mitologikus lányrablási jelenet... Itt az egykori vívócsarnok, ma tornateremként szolgál a napközis gyerekeknek; az altiszti sétákért helyén csúszda, mászófca, hinták a legkisöbbefcnek. A rét Végében vasvázas szabadtéri színpad, mögötte kis liget jelzi, hogy itt állt egykor a Ludoviceum legbőkezűbb alapítójának, gróf Buttler Jánosnak, a Mikszáth-megörökítette „különös házasság” szenvedő hősének szobra. Ennek még talapzata se maradt, szegény grófnak a halhatatlansággal is csak annyi szerencséje volt, mint Dőry bárónővel. A ligetecsfcén túl, a Mező Imre út felé, a csónakázó tó. Alakja mint a bumerángé, körülötte padokkal szegélyezett sétány, túlsó oldalán mesterséges domb, rajta az 1928-ban emelt első világháborús tiszti emlékmű: varkocsos, süveges-kardos honfoglaló vitéz, jobbjában kürt, mögötte hím oroszlán bámul a tó déli csücskében álló kis ház felé, amelynek drótkerítése mögött kis kutya csahol vidékies buzgalommal. 'Följebb a parton az egykori sziklakért romja, a földiből meredező kövek között görcsösen nőtt fák kapaszkodnak csupasz pókláb-gyökerekkel egy megviselt padocska körül. Odább, a csónákház megmaradt beton alapja mellett szomorúfűz lógatja ágait a tóba, nejlonzacskók lebegnek a mozdulatlan, fekete vizen. Rothadás szaga érzilk a levegőiben, elkeveredve a folyvást zúgó, morajló Üllői-üt felől óradó benzingőzzel... 235
