Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Pier Paolo Pasolini: A delírium balladája, Litánia (versek, Szervác József fordításai)
PIER PAOLO PASOLINI A delirium balladája (Ballata del delirio) Magányosan, csupán egy gipsz szolbor, denmedten az én könnyen illanó életem régi sugaraitól... S visszatérő esti fuvallatok szívéiben néma mondanivaló. Az évek sóhajával szertefoszlott fénylő horizontokon angyaltorkok föllengedező langy lehelete, a létezés tér tetemem nyílásain át vissza most 'belém, az Angyali Üdvözlet napjainak tengere. Minden hamis, a szó is, hallgatom gomolygó ködök vitáit, őrült és szadista pánik a szóban, részeg trombiták zenebonája — a világ névtelen kudarca ez. Vakon csillan a csillagok fénye a kihunyt tűzhelyeken, a szemétre vágyó hiénák hangsúlytalan kaparnak... íme, hallak, és meg sem dölblbenek, te évek óta reszkető hangvilla, sápatag gyémántéi, amely a lélek szélét sebzi meg; még mozdulatlanul kell élnem, már egy tükörben létezem képmásomként, mely elmerült a vak fény életében, tükrében ama ifjúnak, akit a csiszolt fény fogollyá vakít. 222
