Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

ad 450 családnak kenyeret. 1947-ben Farkas Klári derűsen, lelkesen kijelenti, hogy a bazaltbányászok hároméves tervvel indulnak rohamra 100 ezer tonna bazaltért és életszínvonaluk felemeléséért, de egy év múlva Pósfai Józsetf épp az ellenkezőjét mondja: pár év múlva elfogy a Sághegy, ahonnan naponta 1000 tonna bazaltot szállítanak az egész Dunántúlra. Hoppá! — mondom, micsoda zsurnaliszta felelőtlenség nyolc évvel előbb harminc évnyi bazaltkincsről írni, micsoda áloptimizmus hét évre rá '100 ezer tonna kitermelésiéért rohamozni, ha nemsokára már a bánya kimerüléséről muszáj jelenteni. De nem a zsurnaliszták a hibásak, hanem a kor, a második világháború eszeveszett gazdálkodása, miután az újjáépítéshez a bazalt ugyanúgy szükségeltetett. A bányát 1958-ban leszerelték.

De jó ez a csönd! Valamilyen madár zörög fölöttem, sűrű akácfaágak között bujkál, s lever egy sárga levelet, de talán nem is a madár verte le, inkább mert ideje volt lehullani. Olyan lassan szállt, mintha gondolkodott volna, s D lábnyoma élén meglepődve megnyugodott. Agas-leveles sövényből léptünk a Tündérvölgybe, a déli oldalon ereszkedtünk a szőlők között. Egy szürkezúbibo- nyos, kék sapkás ember könyökölt otelló-ífajita venyige-kerítésén, köszönt és invitált bennünket. Ez a Kalagycm Sanyi bácsi — mondta D — Miért Kala- gyon? — kérdeztem. — Mert apja a Kalodont nevű fogan osákrémet Kalagyon- nak hívta. Nagyon érdekes ember, majd megismered. A mélyút ide-oda kanyargása után megláttam egy pirosaiehér-piros zászlót, melynek fehérjében juharfalevél piroslott. — Hát ez meg micsoda? — kérdeztem D-től. — A Gyű- rűsi Dezsőnek kanadai vendégei lehetnek.

201