Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

utókornak marad emlékezésül, akár a várrom, éppúgy, mint a tulajdonosok kastélya a jobb oldalon, amely a kirándulók menedéklháza lett. (Bár lábaink tovább visznek a későőszi bokrok között a ragacsos, hullott leveleken, én gondolatban megállók és az Úrnak a ibányaművelésről röviden beszámolok. Legyen segítségemre a Kemenesalja című hírlap, s hadd jelezzem, az újságírás nemcsak a maga idejében érvényes jól vagy balul, mert időt jelez, jó a jövőnek is. 1905. november 19-én, Erzsébet napkor, új kőfejtőt létesítettek a Ságihegyen — írja az újság. Iparvasút óplül Cedldömölktől a Sághegyig, 1908. szeptember Btf; Kőzúzó telep létesítése, 1908. november 22. Éppen a romjainál állók. Megnyílt a sághegyi iparvasút, 1911 október 3. Ezután 1922. július 2-ig hallgat a hírlap. Gondolhatunk a bányászás nyugodt idejére, mikor semmi különös nem történik, de ne feledjük az első világháborút, melynek két forradalom lett a vége 1918—19-ben, fontosabb és érdekesebb eseményeket kellett tudósítani. Idegen munkásokkal megkezdték a munkát az 1922-es cikk szerint, tehát a háború alatt és után a munka akadozhatott vagy szünetelt. Biztosan nem maradt elég ember, ha idegenekkel kellett újra kezdeni. 1925. november 15-én átadták a bányászok lakótelepét. 1926. november 16-án megnyitották az orvosi rendelőt, Uraságod ne hospitályra gondoljon; épült egy ház, ahol orvosok vizsgálták a beteg bányászokat, orvossággal gyógyították őket, a betegebbeket kórházba küldték. Megtudhiatjulk egy 1930. november 9-i híradásból, hogy nem áll le az ötszáz embert foglalkoztató bánya. Akkor volt a gazdasági világválság. Eszerint a gondok már majdnem csődöt okoztak. (Nem is állt le, az 11940-es írás szerint a Ságihegy, mint Kemenesalja jótéteménye, még legalább három évtizedig

200