Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

a földig ér, szinte belepi fehérségét. — Majd ezt is lebontják — mondja az elnök barátja — hiszen még ablaka sincsen. — Ne tréfáljon! Ez egy népi építészeti érték. — De úgy is hiába mondom, ha akarják, lebontják. A hagymás szalonnazsírt nagy karéj kenyériünkre csöpögtettük, jól esett a pintesüvegből inni, boldogok és időtlenek voltunk. S arra gondoltam, nyugalmas életet élnek-e ezek az emberek? Vagy csak úgy tűnik, mikor vendégül látnak? Boldogok-e? Köznapjaikba kell néznem!

II.

ÍLátta Uraságod a Sághegyet olyannak, mint Horatius Soracte-tja, melyet a nagy latin Thaliardhushoz szóló versében így emel föl 691 méter magasánál hatalmasabbra

Látod, hogy áll mély hóban a csillogó Soracte? már-már roskad a hó alatt sok görnyedő fa, és csikorgó fagyban a gyors folyamok (beálltak.

A tiburi tájat ideképzelte magának, midőn Horácot magához magyarította

Zúg immár Boraes a Kemenes fölött,

Zordon fergetegek rejtik el a napot,

Nézd, a Ság tetejét hófurvatok fedik,

S minden bús telelésre dőlt.

Látta a Ságot olyannak, mint a Somló vagy a Badacsony, meg a Szentgyörgy- hegy, csak a Somló és a Ság déltől északra, a balatoni vulkánok pedig keletről nyugat felé 'hosszúinak. Most végre a hegyet megmásztam, s szégyenkeztem, mert Isten alkotta magasát letarolták. Manapság mindent befognak, kihasználnak, miért feledkeztek volna el a kemény bazaltról, amely nagyon alkalmas útépítéshez, házak fundamentumiának, falának. Ha puskaport lehetne őrölni belőle, már nem is volna, hiszen annyi háborúság tanúi lehettünk mi és apáink, nagyapáink, jól tudjuk, mennyi mindent fölfedeztek, kifosztottak a győzelem érdekében.

Amikor teljes erővel bányászni kezdtek, a háborúra még nem gondolt senki, nem hadi utakra robbantották a sági bazaltot. Nagyapám még nem bombázásnak képzelte, amit én összetévesztettem, de amit gyerekeim már nem hallanak. Megszüntették a bányát. Ha kislányom megkérdezi — Papa, milyen volt a Sághegy? — Fordulj hátra, nézd a Somlót és nála kisebbnek képzeld, én is csák képen láttam. S most, mikor a Tekintetes Úrnak írok, magam elé rakom a képet, elnézem, mit láthatott Hetye és Sömjén között járván, a sági kocsmától vagy a templom oldalától. Csak a hegyre tartó vasutat nem láthatta. Ez a kép még a bányaművelés kezdetén készült. Azután a vulkán egyre csökkent, s mint az ország szuvas zápffoga, odvasodott, csorbult, teteje sivár kráterré torzult, csak a mohának való kőüregesslé alacsonyult 260 méterre a tengerszint fölött.

Mi most nem a tetőre igyekeztünk. D hívott meg pincéjébe, szőlőjét akarta megmutatni. Fölgyalogoltunk a meredeken, egészen a kőzúzó romjáig, mely az

199