Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

a földig ér, szinte belepi fehérségét. — Majd ezt is lebontják — mondja az el­nök barátja — hiszen még ablaka sincsen. — Ne tréfáljon! Ez egy népi építé­szeti érték. — De úgy is hiába mondom, ha akarják, lebontják. A hagymás szalonnazsírt nagy karéj kenyériünkre csöpögtettük, jól esett a pintesüvegből inni, boldogok és időtlenek voltunk. S arra gondoltam, nyugalmas életet él­nek-e ezek az emberek? Vagy csak úgy tűnik, mikor vendégül látnak? Boldo­gok-e? Köznapjaikba kell néznem! II. ÍLátta Uraságod a Sághegyet olyannak, mint Horatius Soracte-tja, melyet a nagy latin Thaliardhushoz szóló versében így emel föl 691 méter magasánál hatalmasabbra Látod, hogy áll mély hóban a csillogó Soracte? már-már roskad a hó alatt sok görnyedő fa, és csikorgó fagyban a gyors folyamok (beálltak. A tiburi tájat ideképzelte magának, midőn Horácot magához magyarította Zúg immár Boraes a Kemenes fölött, Zordon fergetegek rejtik el a napot, Nézd, a Ság tetejét hófurvatok fedik, S minden bús telelésre dőlt. Látta a Ságot olyannak, mint a Somló vagy a Badacsony, meg a Szentgyörgy- hegy, csak a Somló és a Ság déltől északra, a balatoni vulkánok pedig kelet­ről nyugat felé 'hosszúinak. Most végre a hegyet megmásztam, s szégyenkez­tem, mert Isten alkotta magasát letarolták. Manapság mindent befognak, ki­használnak, miért feledkeztek volna el a kemény bazaltról, amely nagyon al­kalmas útépítéshez, házak fundamentumiának, falának. Ha puskaport lehetne őrölni belőle, már nem is volna, hiszen annyi háborúság tanúi lehettünk mi és apáink, nagyapáink, jól tudjuk, mennyi mindent fölfedeztek, kifosztottak a győzelem érdekében. Amikor teljes erővel bányászni kezdtek, a háborúra még nem gondolt sen­ki, nem hadi utakra robbantották a sági bazaltot. Nagyapám még nem bom­bázásnak képzelte, amit én összetévesztettem, de amit gyerekeim már nem hallanak. Megszüntették a bányát. Ha kislányom megkérdezi — Papa, milyen volt a Sághegy? — Fordulj hátra, nézd a Somlót és nála kisebbnek képzeld, én is csák képen láttam. S most, mikor a Tekintetes Úrnak írok, magam elé ra­kom a képet, elnézem, mit láthatott Hetye és Sömjén között járván, a sági kocsmától vagy a templom oldalától. Csak a hegyre tartó vasutat nem láthat­ta. Ez a kép még a bányaművelés kezdetén készült. Azután a vulkán egyre csökkent, s mint az ország szuvas zápffoga, odvasodott, csorbult, teteje sivár kráterré torzult, csak a mohának való kőüregesslé alacsonyult 260 méterre a tengerszint fölött. Mi most nem a tetőre igyekeztünk. D hívott meg pincéjébe, szőlőjét akarta megmutatni. Fölgyalogoltunk a meredeken, egészen a kőzúzó romjáig, mely az 199

Next

/
Oldalképek
Tartalom