Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)

képzendők között elmélyül a szakadék. A Monarchia idején a tisztikar zárt, megközelíthetetlen kaszt volt a hadseregen belül; de a háború jócskán éknál- lasztotta a válaszfalakat. Az új had.seregvezetés éppen ezért — és egylben a forradalmak „fegyelmet és függelmet lazító” hatását ellensúlyozandó — egyik legfontosabb feladatának tekintette a „hagyományos tekintély” helyreállítását. A kaisztjellegű elzárkózást elősegítette a zsoldosidőszakban a magát többre tartó hivatásos tiszt viszolygása a szedett-ivedetit hivatásos legénységtől. Mindezek következtében visszatért a „békebeli” állapot: a tiszt számára a legénység csak massza, kiképzendő emberanyag, a tiszthelyettes és tisztes viszont csaknem teljhatalommal rendelkezik a közkatonák teste-lelke fölött; de még az „öreg katona” is „öreg szentséggé” lesz, mint a ferenejózsefi időkben, is mindazt a „kitolást” joga van végigcsinálni az újoncokkal, amelyet vele végigcsináltak „bundás” korában. Divatos hát megint a csillagrúgatás a hálótermekben, ebédosztáskor a békaügetés, teli csajkával, meg vidám takarodó előtti büntetésként a fordított menetöltözet: nadrág, zubbony, derékszíj a tölténytáskával hátrafelé, jöbb bakancs a bal lábon és fordítva, szerelvény a mellen. És hozzák a rajok a kantinlból kifeszített pokróc közepén a doboz gyufát a rágyújtani kívánó őrvezető úrnak ...

A szellemhez idomul természetesen az altisztképzőkről, tisztesiskolákról kikerülő utánpótlás is; „káplár úr Finta” és „firer úr Csutak” — a ferenejózsefi kor archetípusai —, meg az új ponyvaregényekből ihletet merítő és ponyvaíróknak ihletet adó „idegenlégiós sergeant ok” ötvözeteként születik meg aztán a Horthy-hadseregre oly jellemző, fegyelemre és fegyelemtartásra kiválóan beidomított kiképző-típus, amelynek legtisztább példánya a híres- hírhedt tiszthelyettesi iskoláról kikerült „jutási őrmester”.

Ez a keverék-szellem uralkodik a csapatoknál is. Az új katonák, csakúgy mint apáik és nagyapáik, a vételezést is jelentő fassen igéből lett kincstári műszóval élnek: faszolják a bakancsot, kenyéradagot, kávéba való rumot. De Várpalotát, a gyalogos kiképző központot, ahol az átkozott köves talajban ki- osorbul az ásó, miár a légiós regények Sidi bel Abbeséről nevezi el a katona- humor Szidi Baszd elnök. Kivonuláskor éppúgy harsog a nóta, mint harminc évvel előbb, a nagyságos kisasszonyról, aki fölmászott a fára, és belement az akácfaszálka a lábaszárába... De a kerékpárosok nem hivatalos indulója, amelyre hol lassan, hol szaporábban lehet tékerni a pedált, már így hangzik: Dél, forró Dél, trópusi világ, / Kél forró szél, hervad a virág. / i&záz légiós lohol, nincs árnyék sehol, / Vár még reánk tán új élet ivalahol... / Dörög a puska, szurony se lusta, ]/ Az őrmester kiabál: / Taposs a belébe, rugdalj a fejébe! / S húsz arab bekrepál... / Röhög a vén Hold, hörög a félholt, / Hullának lenni jó! J A sivatagon oly hallgatagon / Menetel a légió ...

Ezek a kerékpáros egységek karikáznak majd 1941 júliusában a Dnyesz- ter felé a Gyorshadtest kötelékében, és róluk jelenti Dálnoki Miklós Béla vezérőrnagy, 32 napos előnyomulás után: „A kerékpárosok szíve, tüdeje tönkre van.”

Nemcsak a szellem, az egyenruha egyes darabjai, de a kiképzési alapel- vek is visszavezethetők a Monarchiára.

„Az emberi természetet a hadi szolgálat számára sajátságos módon kell formálni ... Az egyik célt úgy nevezik: engedelmesség vagy passiv fegyelem; a másikat önállóság vagy aetiv fegyelem. Az utóbbit tökéletes tisztaságában többnyire csak a tiszttől lehet követelni; az előbbit azonban föltétlenül a legénységnél is el kell érni... A passiv fegyelem, a jelenkor és a hadförténe166