Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)

A tisztikarral .persze egészen más a helyzet.

Leszerelik a tartalékosokat és a más megélhetési alappal, például földbirtokkal rendelkező hivatásosokat, az így is megmaradt létszámfölötti tömegről különböző módokon igyekeznek gondoskodni, szem előtt tartva azt is, hogy az ne vesszen el végleg a hadsereg számára. Egy részük vidékre kerül, különböző „polgári” állásokba: lótenyésztési, testnevelési és egyéb „előadókiként” működnek, mások minisztériumokban, központi hivataloknál kapnak helyet. Sokan kerülnek át a csendőrség, rendőrség, vámőrség állományába. E „rangosztályba sorolt közigazgatási alkalmazottak” egy része titkos beosztásban megmaradt a csapatok vagy katonai hivatalok, intézmények kötelékében, de rendfokozatukat nyíltan nem használhatták, al- és főelőadókként, tanácsnokokként szerepeltek. A Ludoviika Akadémián még akkor is „tanárok” és „főtanárok” oktatnak, amikor Österreicher György elkezdi katonai tanulmányait. A hadseregen kívül kerülteket időnként be-behívjálk, cserélgetik őket a hivatásos állománnyal, akárcsak a továbbszolgáló altiszteket.

Ez a „bújtatva megtartás” később elég szerencsétlen dolognak bizonyul. Az ilyen tisztek igen nagy része „elcivilesedik”, lezüllik, szakmailag elmarad. S amikor a hadseregfejlesztés időszakában ezek az „öreg” főihadnagyok és kapitányok visszakerülnek a csapatokhoz, inkább rontják, mint emelik a színvonalat, sértettségükkel és féltékenységükkel rontják a légkört. Igen nagy hányaduk pedig éppen ezért vonzódik majd a szélső jobboldalhoz; egy náci típusú fordulattól várják „hátrányos helyzetük” megszűnését.

Az antant Katonai Ellenőrző Bizottsága 1922. őszétől működik. Elnöke mindvégig olasz, tagjai — miután a trianoni szerződést nem ratifikált Egyesült Államok és Japán képviselői hamarosan kiválnak — a brit, francia, olasz delegációk. A bizottság korlátozás nélkül ellenőrizheti a létszámot és fegyverzetet; bármely katonai intézményt bármikor meglátogathatnak a házbutatáisi joggal is felruházott tisztek. Munkájukat megkönnyítette az elég jól kiépített besúgó-hálózatúik, bár később — főként az olasz közeledés időszakában — ezt ellensúlyoziba, hogy az ántánt-tisztek között is akadt, aki előre jelezte a készülő ellenőrzéseket.

A hadsereg felső vezetése a honvédelmi miniszter, a honvédség főparancsnoka és a HIM. VI. csoportfőnöke kezében van. Egymássál nincsenek függelmi viszonyban, mindhárman közvetlenül a „legfőbb Hadúrnak” tartoznak felelősséggel. A „VI. csoportfőnök” valójában a rejtett vezérkar főnöke, beosztottai „vezérkari szolgálatot teljesítő tisztek”, utánpótlásukat nem hadiakadémia biztosítja, hanem „szabályzatisimertető tanfolyam”.

A tiltott fegyvernemeket — persze csaik a lehetséges kezdetleges szinten — a honvédségen kívül szervezték. Így a rendőrségnél szerveztek pánoélautós alakulatot „karhatalmi célokra”, a Kereskedelemügyi Minisztérium pedig a „polgári repülés” ügyeivel foglalkozott. A rendőr és csendőr „tartalék zászlóaljak” a belügyi, míg a vám- és pénzügyőr csapatok a pénzügyminiszteri tárca látszat- fennihatósága alatt voltaik. A fontos katonai ügyiratok Ikét változatban készültek; az ellenőrző antant-tisztek csak a hamis adatokat tartalmazó „fedőpél- dányt” láthatták. Felszerelést, hadianyagot — még repü'lomotorokat, szétszedett lövegeket ás — magánházaknál, polgári Iközépüle tökben, tanyákon rejtettek el; a légierő 770 gépéből 600 esett a román hadsereg zsákmányául, egészében használható mindössze 12 maradt, ezek falusi csűrökben, szalmalkazlakban „bújtak el”. A kiképzés része volt a csapatoknál az „antant-riadó” — létszámfölöttiek eltűnése, villámgyors anyagmentés a veszélyeztetett titkos raktárakból.

161