Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)

Összeütközésbe kerülnek a honvédelmi miniszter ... rendeletével.” Ezért, mondja Berzeviczy, a MOVE átszervezését „fegyelmi szempontból szükségesnek tartom”.

Október 20-án Rupert képviselő interpellál a Landau-ügyiben. Elmondja, hogy a borkereskedőt „egy bandita-szövetkezet” zsarolta és halálra kínozta. Hangsúlyozza Sréter hadügyminiszter „jóhiszeműségét”, hiszen az elrendelte, hogy Landaut és fiát vigyék át a kelenföldi laktanyából a Margit-körúti katonai börtönbe, de „egy vezérkari beosztású főhadnagy” megmásította a miniszteri parancsot. Sréter vizsgálatot indít, a katonai hatóságok letartóztatnak néhány embert; Teleki miniszterelnök hamarosan bejelenti, hogy a vezérkar kémelhárító szervei a hadügyminiszter hatáskörébe kerülnek. Október 22-én azt is közli Teleki, hogy „a kormány a katonasággal megállapodást létesített, hogy a hadsereg letartóztatási jogát polgári egyénekkel szemben korlátozzák”. 27-én Sréter tábornok jelenti a nemzetgyűlésnek, bogy a Landau-ügyben eddig 60 letartóztatás történt és „semmiféle eltussolás nem fordulhat elő”.

A békeszerződés november 15-iki ratifikációja előtt felgyorsulnak az események. November 7-én „ébredő” nagygyűlés, utcai zavargások, két halottal. Teleki másnap szigorú megtorlást ígér. 10-én virradóra lövik le a britanniá- sdk Soltra rendőrt az Oktogonon, Huszár Károly még aznap interpellál, 11-én pedig a miniszterelnök jelenti a nemzetgyűlésnek: a különí trnényesek-megszállta hotelekben a rendőrség, „katonai asszisztencia mellett” tisztogatást végzett, „négy katonai és 26 polgári, tehát összesen 30 egyént letartóztatott”.

A „katonai asszisztenciát” többek között Prónay és Sávoly tábornok, az az EKlSZ Vezéri Tanácsának tagja képviseli; ők gondoskodnak arról, hogy ■kínos őrizetbevételek ne történjenek. Prónay a maga embereinek zömét egyébként már hetekkel a razzia előtt elköltöztette. Fegyveres összetűzésre csak, az Ehman-telepen került sor. Az akció idején egyébként a „szabad-csapatosok” fele távol van, osak reggel hat óra tájiban szálingóznak haza a barakfctáiboriba.

Az eredmény tehát elég siralmas. Viszont kétségtelen, hogy ez a razzia jelzi a különítménydiktatúra végét.

December elején újjáalakul a Teleki-kormány. A hadügyminiszter most már Belitska tábornok. Sréter ugyanúgy járt, mint elődje, Soós Károly: egyik oldalon a különítményes bűntettek eltussolásáért, a másik oldalon viszont a katonai hatalom visszaszorulásáért haragudtak meg rá.

Hegedűs Lóránd pénzügyminiszter parlamenti programbeszéde már új helyzetet tükröz. A hadsereg szükségleteiről szólva hangsúlyozza: „Bármibe kerüljön is, ezt a pénzt össze kell szerezni.” De neki, mint miniszternek, két kikötése van. „Az egyilk az, hogy a hadsereg csak hadsereget csináljon és ne csináljon se kereskedelmi, se pénzügyi, se irodalmi politikát. A másik az, hogy én a trianoni béke alapján állok. Ennélfogva míg én itt vágyók, egy krajcárt sem fogok semmiféle kalandos vállalkozásokihoz adni.” Óvatos hang, de merőben új mégis: tükrözi a ratifikáció utáni helyzetet, a viszonyok és viszonylatok változását.

Karácsonyikor megjelenik az amnesztiarendelet, amely a Károlyi-időszak és a proletárdiktatúra „bűnösei” egy részének visszaadja a szabadságot. De alkalom is ez arra, hogy egérutat kapjanak a különítményes bűnök elkövetői, az eljáró hatóságok nem kis megkönnyebbülésére. Igaz, a február 17-i Somogyi—Bacsó gyilkosság „ismeretlen” tetteseinek ügyét így lezárni túl kínos lenne;, ezért az amnesztia csak az 1920. február 16-ig elkövetett bűncselekmények158