Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)

re érvényes. 1921. március 16-án a nemzetgyűlés hatályon kiviül helyezi a kivételes törvényeket és megszavazza „az állami és társadalmi rend1 hatályosabb védelméről” szóló cikkelyeket. Az új törvény éle egyértelműen a legalitás lehetőségétől megfosztott kommunista mozgalom ellen irányul, hisz üldözendő mindenki, aki „az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére” tör; de különösen bűnösnek tekintendő az, aki „valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdemények vagy vezet”, abban részt vesz, vagy annak létéről jelentést nem tesz.

Még 1921. január elején tárgyalja a minisztertanács a hadsereg ügyét, tekintettel a „keleti katonai helyzetre”. Belitsika hadügyiminiszter most már azt hangsúlyozza: szükséges, hogy a hadsereget mentesítsék „minden mellékszolgálattól”. Javasolja tehát mind a osendőrség, mind a rendőrség létszámánaik emelését, tisztekkel való megerősítését, valamint a rendes vámőrség mellé egy 12 ezer főnyi fegyveres vámtestület szervezését. ■ Ez persze nem osak azt jelenti, hogy a hadsereg visszavonul eredeti „foglalkozási körébe”, de azt is, hogy elkezdődik a trianoni békeszerződés cikkelyeinek kijátszása: a katonai állomány egy jelentékeny részét így mentik át a „mellékszolgálatra” hivatott karhatalom állományába.

Az 1921. március végi első királyipuccs ismét megakadályozza a katonai konszolidáció folyamatát, növeli a tisztikar zavarát és átmenetileg újra megerősíti a „fcatonatanácsszerű meilókkormány” befolyását. A király érkezésének hírére Kozma Miklós riadóztatja az EKSZ vezérkarát, készenlétibe helyezi a MOVE tagságát, Göímlbös pedig rohan a Várba, ahol a gúnyosan érdeklődő Pahavicini őrgrófnak odavágjia: „Vegyék tudomásul, hogy itt vagyak! És a Nádor-laktanyáiban a Prónay-század fegyverben áll!” A nyugtalanság nem csitul a király távozásá után sem. Horthy március 30-i hadparancsálban megállapítja: „A nemzeti hadsereg ezen nehéz napokban is várakozásomnak megfelelően egységesen és hűen megtartotta nekem tett esküjét.” Ebiből — de abból is, hogy a MOVE újalblb fegyvereket kap és megerősítik az egyetemi karhatalmi zászlóaljakat — világos, hogy a kormányzó kész fegyverrel is leverni az esetleges legitimista próbálkozásokat.

Áprilisban már Bethlen a miniszterelnök. A gyors egymásutánban megkötött csehszlovák—román és jugoszláv—román szövetségi szerződések gyűrűbe fogják Magyarországot. Július végén a nemzetgyűlés becikkelyezi a trianoni szerződést. Előzőleg belügyminiszteri rendelettel feloszlatják az irredenta egyesületeket. A MOVÉ-t is át kell alakítani a békeszerződés demiljjtarizáláslt előíró rendelkezései értelmében. Jó ürügy ez Bethlennek, hogy a szervezetet és titkos irányító központját, az EKSZ-et megfossza külön hatalmi jellegétől s a nyílt és bújtatott fegyveres erőt egységes vezetés alá vonja.

A MOVE júniusi országos nagygyűlésén ott van Horthy és felesége. De Oömlbös is tudja, hogy nem kerülhet többé a hivatalos vezetés fölé; s mivel belül akar maradni a ihatalimi körön, most már megelégszik a szervezet viszonylagos önállóságával, bizonyos előjogok biztosításával. Ö maga is távolodik az olyan „hajthatatlanoktól” — vagy inkább 'túlságosan hírhedt figuráktól —, amilyen Prónay Pál; ezek viszont hamarosan az árulót látják benne. Megtartja a MOVE elnöki székét és végrehajtja a kötelező alapszabálymód osításo- kat. Most már érvénybe lép az egy évvel előbbi miniszteri rendelet: a tényleges tiszteknek ki kel lépni a szervezetből, amely így nemcsak katonai jellegét, de a hadsereg fölötti közvetlen befolyását is elveszíti.

159