Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)
elrendelt behívási paraniosnaik nem engedelmeskednek”. Főként parasztfia tatokat soroznak, a ,,ibolsev'izmussal fertőzött” munkások nem kívánatosak a hadseregben. Szeptemíberben a létszám körülbelül 80 000 fő, több mint kétszerese a trianoni szerződésben engedélyezettnek. Az egyik legfőbb cél pedig az, bogy a francia—magyar katonai tárgyalásokon még a ratifikáció előtt, módosítsák a hadseregfejlesztés megszorításait. * A feszültség nem csökken sem az utcán, sem a parlamentben. Az „ébredők” már „tisztes polgárokat” inzultáloak; július végén egy Klub-kávéházi „hon- mentő akció” végeredménye: egy agyonlőtt ügyvéd és egy leszúrt bankigazgató. A gyilkosok most megvannak, Teleki miniszterelnök szigorú megtorlást ígér az Országháziban. Puccstervek híre szállong ismét, ezúttal Horthy ellen, a Tisza-gyilkosságba kevert Friedrich nevét emlegetik, „szélső” legitimistákat, katonákat és civileket. A MOVÉ-t most már nyílt támadások érik a nemzetgyűlésben. A legitimista Ereky Károly augusztus 18-án fenyegetően mondja: ha egyszer koronás királya lesz újra ennek az országnak, .akkor majd mindenért felelni kell. Megtorlást követel „a kávéházi és utcai verekedésekért”, az 1919. augusztus 10-e óta elkövetett tömeggyilkosságokért; aztán egyenesen Sréter tábornokhoz fordul: ........és ne mondja a honvédelmi miniszter, hogy ő nem tudott ezekről a gyilkosságokról!” Sréter válasza nem kevésbé fenyegető: ő nem politizál, de bűnösnek tartja azokat, akik politikát visznek a tisztikarba, ahol „a királykérdés miatt állandó az izgalom”; aki pedig a kormányzónak tett esküjét megszegi, az hazaáruló; a puccsok ideje elmúlt és ő minden efféle próbálkozást meg fog akadályozni... Szeptemberben, párhuzamosan a titkos katonai tárgyal ásókkal, még folyik a katonai készülődés a lengyeleknek nyújtandó segítséggel összekapcsolt „csehszlovák akcióra”. Teleki ezért is — a nemzetközi hitel érdekében — hadakozik a „söpredék-szellem” visszaszorításáért, ami ugyancsak ezért lehetetlennek látszik. A „hadszíntér” továbbra is Budapest: éjszakánként az északi bevetésre szánt Ehonan-telepi ,,szaibadcsapatosok” portyáznak az utcákon, a ,jbritanniások” pedig igyekeznek összekötni a kellemest a hasznossal. Ahogy Prónay írja: „egy báró Bafaarczy Jenővel az élen a járó-kelő zsidókat a szálló előtt elfogták, oda bevitték és értékeiket elszedve őket ismét kirúgták”. „Vezérkari nyomzók” fiával együtt fogják el szeptember 19-én a „ikémgyanús” Landau Adolf zsidó borkereskedőt; zsarolják, kínozzák a kelenföldi laktanyában, majd az érdeklődő hadügyminiszter elől a Hadügyminisztériumban „dugják el”, aztán visszaviszik a kelenföldi fogdába, ahol október 2-án belehal a kínzásokba. Október 5-én pedig újabb „osa’ta” dúl a Szent István-körúti Club- kávéháziban, amelyről az a hír járja az „ébredőknél”, hogy ott gyűjtik össze a fehér terror híreit a (bécsi emigráció számára. De október derekán megváltoznak a körülmények. 12-én Rigában aláírják a szovjet-lengyel előzetes békeegyezményt, 14-én megvan a finn-szovjet béke, és jönnek a hírek a Vrangel-hadsereg összeomlásáról. Megfeneklenek a francia-magyar tárgyalások, oda a lengyel-magyar katonai szövetség — és vele a „csehszlovák akció” lehetősége. Az antant most már követeli a béke- szerződés ratifikációját, és vele a katonai rendelkezések végrehajtását. Ami ebből következik: tudomásul kell venni a teljes külpolitikai elszigetelődést, 156
