Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Varga Imre: Lied, Meztelen Mária Bibliával és vőlegénnyel jelképek előtt, Játszóterek madonnája (versek)

Meztelen Mária Bibliával és vőlegénnyel jelképek előtt

Egymásba fúrnak a dolgok gyökerei; egyik a másikát így táplálja.

Isten, világ, ember — ok okot támaszt.

A lényeg részei vándorolnak bennünk, gyümölcsléinkben megvalósulók. Így örökké ifjak. A világban: szellemmel ölelkezők.

A szűz szemérme teremtője szívében: zöldellő ág sziklakő mögött még nem látja a férfi.

S hirtelen: csillagkép — fölhagyok. És: Eressz be édenbe, édes, hadd világítsak fényeddel lámpaként.

..A szűz: Társam vagy, de fényem, de fényem nem adhatom. Drágább tenálad. Erőm állandó, kedvem örök-egy. S te változó kedélyű, erőd vályogtorony: omladozik.

Lakozzál udvaromban jóbarátként, s ott kinn — mértékkel — mindenemből részesülsz. De fényemet nem adom, a fényt nem, mert te sötét vagy. Nem tágítok, nem, mondta az ifjú. Nem akarod? Erővel 'elvegyülök tevéled. Felöltöztetlek a Nap, csillagok s minden elem hatalmába, s ismeretlenné válsz, mint személy mindenki előtt. Csak enyém leszel. Maradjak díszednek, koronádnak, mondja a szűz, sötétséged hegyén hadd ragyogjak. S ne akarj elfedni engem, ne takard fényemet, mert elveszítelek. Veszteg maradj, ne mozdulj, örökké éked leszek. A sziklák csúcsán nézd, a hold ragyog.

Az ifjú: Díszeid s fényed már úgyis enyém, erőm van feletted. Ha leomlok — éppen így urallak. Belaknám testedet s öltöztetnélek téged a legszebb világba. A szűz: Gyere, mert én nem e világból vagyok, menjünk az én birodalmamba, ahol minden moccanatlan gyönyörűség. Az életed itt hagyd! Lépj át oda, ami örök s megingathatatlan. De én mentettelek ki a tövisbozótból, ahol fenevad voltál, s én adtam neked arcomat. S lám most ismét tövist és bogáncsot terem; a bőröd s vad vagy. Légy virág! Változz virággá. Alkotód voltam, 'én teremtettelek. Anyád vagyok. S gyökereim minden dolgok szívébe érnek,