Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Varga Imre: Lied, Meztelen Mária Bibliával és vőlegénnyel jelképek előtt, Játszóterek madonnája (versek)
az eget is sötét villámokkal átszövik, S te vad világ fia, összetörnél. Ám én örökké vagyok. Az én műveim az erőben csíráznak, a formában tiéid. De mostani alakodban távozz. Nem kell a tűz, nem kell a víz, nem kell a föld és a levegő sem kell tetőled, miért úgyis elnyel egyszer a halál. Én azonban kihajtok zölden belőled s a hajnalnál lángolóbb szirmaim kitárom. Játszóterek madonnája Szőke fű-ölét vaksi kezekkel csecsemők markolásszák mézízű körtéitől veresen mezseg a táj haja a levegő kék ormaira csapva zizeg bénult testem fölött. Üveg mögül: csontjai élesen ragyognak, hátából higany gyöngyözik fehér combján egy sas landol éppen. Az elsuhanó vonat ablakaiban arcai egymáson fénylőn átroibognak. Ki-kitéip belőlem erős fogával s morogva az éjszaka elinal. Gyermekek lángolnak agyag szakadékban kapkodva az éjfél csillogó pihéi után s egy kéken vilódzó körhintán az időt folyton előzve lobogó teste kering. Beroggyant álmaimból zörögve madárcsontvázak kicsapnak, s nyúlánk növényi szárak hívogatnak a mélybe. A Duna közepén gyermék-madonnnám derengő arca hasa és térde.
