Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - B. Juhász Erzsébet: A kötél váratlan elszakadt... (Hajnóczy Péter)
rabja A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénynek, a Kétezer gyermekekre sza* bott terrorképe a Jézus menyasszonyának, illetve a Dinamit c. drámának. Hajnóczy szabadon és könnyedén bánik sokféle tartalmi, szerkezeti és stilisztikai eszközzel. Áttetszőek mese- és álomképei, amelyek a delirium tremens állapotában szokatlan, riasztó szimbólummá változnak (A halál kilovagolt Perzsiából) vagy földi látomássá a bibliai Máriáról (Jézus menyasszonya). Gazdag fantázia és sok szélsőséges vonás jellemzi: aprólékos és nagyvonalú, komor és humoros, merev és játékos. Variáló kedvének érdekes darabjai azok az elbeszélések, amelyek tartalmi játékosságára utalnák. Meditativ módop ás akkurátusán írja le, vezeti be a többnyire poént is 'kínáló eíimet, szinte a teljes szöveg expozíció, még az unalmas részletezést is megengedi magának, mivel jól tudja, hogy ezzel a módszerrel nyugodtan élhet a befejezésig, a csattanóig. Ebben nincs is semmi különös, Hajnóczy azonban éppen ekkor tagadja meg a gondosan előkészített poént; a csattanó elmarad, a szerző ráérősen vagy ironikusan visszavonul. Ilyen elbeszélés-groteszk például paradox, fordított játékával a Tulipánhagymák, a Viktória, a Galopp. Pedig az utóbbi eseményekben különösen gazdag, több poénlehetőséget is kínál. Az író azonban kihagyja az utolsó megoldást is, s amikor a homoszexuálisnak vélt gróf és a fiatal fiú ágyba bújik, csak ennyit mond: „... nem történt semmi, a gróf csakugyan fázott.” Ennek az elbeszéléstípusnak az elvontabb és tisztább változata a Nyikoláj a handzsárral, amelyből szintén nem tudjuk meg, hogy a címszereplő létezett-e, s ki is valójában: „Nyikoláj nem jött. Nem jött oda senki; levetkőztünk, lefeküdtünk a számunkra kiutalt rozoga ágyra.” Az elsőhegedűs ben a játékosságot egészen a vicc-novella formájáig viszi el, mintegy visszautal a megtagadott, elhallgatott poén nélküli befejezésekre, s tüntetőén a vicc formájának megfelelően készíti elő és időzíti a csattanót. Ez a poénjáték fordul nagyon komolyra és válik A parancs c. kisregény kizárólagos témájává, a nihillikus várakozás szimbólumává. Élvezettel, bravúrosan játszott a fogalmakkal is. A szavak, a hozzájuk kapcsolódó megszokott élő vagy élettelen tartalom, értéktartomány felcserélhető, s eszerint megváltozhat addigi funkciója és fogalomkömyezete, kontextusa is (A vese-szörp, A kéz, Meghalt a trikóm). Ezt az átváltozást, értékbomlást növeli riasztó, embert pusztító rémképpé a Jézus menyasszonya c. kisregényben, amelyben az ember állatok módjára vált üldözött élőlénnyé, akit szabályos vadászati szokások szerint lehet elejteni. Az illusztratív formajáték lehetőségével is élt, például fotók, rajzok, kották tarkítják a prózaszöveget (A parancs, A herceg, Dinamit), melyek nem csupán formai, hanem funkcionális szándékkal is szakítják meg írásait. A parancsban a lét minőségéről a következőiképpen nyilatkozott Hajnóczy Péter: „Az ember tudattal rendelkező furcsa állat, s ez a tudat kettőssé teszi a létét. Él és látja önmagát, ahogy él. Létezik, és tudja, hogy meg fog halni. Saját életének szemlélője is. Színész és néző egyszemélyiben. Egyik lábával a színpadon áll, s a másikkal a nézőtéren. Alapjában magányosnak és múlandónak érzi magát. Ennek a furcsa kötéltáncosnak egyensúlyoznia kell a kötélen, igyekezni kell előrejutni, holott ugyanakkor tudja, a kötél a legváratlanabb pillanatban is elszakadhat.” öt magát sajnos túl hamar megtalálta ez a pillanat, de műveit olvasva újra meg újra csak fölényes tehetségét érezzük. Olyan méltósággal artikulálta szubjektív élményeit, hogy magánélete szorításának terhét, esendőségét, szeretetéhségét, magányérzetét írásai ebből az alkotópozícióból csupán sejtetik. Rövid élete és hirtelen halála után, műveinek evidens értékein túl, kíméletlen őszintesége, kritikus türelmetlensége és felelősségtudata lett az örökségünk. Ami hiányérzetet kelt bennünk, az a folytatás reménytelensége, s immár lehetetlensége. (Szépirodalmi Kiadó, 1982.) B. JUHASZ ERZSÉBET 1145
