Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Száraz György: A tábornok XXXII. (életrajzi esszé)
Ludendorff tábornok megbízottai a bécsi magyar követ, Gratz Gusztáv adta hamis útlevéllel, május 15-én érkeznék Budapestre. A továbbiakról így ír Prónay a reá jellemző ékes magyarsággal: „Külön jelentettem a kormányzónak a nevezett németek megérkezését és terveiket, aki Bauert nemsokára azután magánál fogadta.” Ludendorff küldöttei a titkos német tiszti szervezet „grandiózus ’’tervét hozzák. Prónay közlése szerint német és bajor katonákat csempésznének dunai hajókon Magyarországra; ezek az itt felfegyverzett egységek, együtt a hozzájuk csatlakozó „felsőausztriai frontkämpferekikel”, megbuktatnák a bécsi kormányt, s egy osztrák nacionalista puccs-kabinet segítségével megvalósítanák az Anschlusst. Más német egységek közben a Szudétavi dóken át Csehszlovákiába törnék, s az akciót Prónay különítménye „egy délről jövő támadással” támogatja. Tudván, hogy a magyarokat nem lelkesíti a német—osztrák egyesülés gondolata, Bauerék — fájdalomdíjul — „lemon- tak” a békeszerződésben Ausztriának ítélt, ide ekkor még magyar kézen lévő Burgen- landról. Ám a terv még ennél is nagyobb szabású. Ugyanis az összehangolt német—osztrák—magyar akcióval egyidöben robbanna ki a szovjetoroszországi fehér ellenforradalom — ennek előkészítéséiben Magyarország hamis rubelek gyártásával is részt venne —; a győzelem után pedig egyesített német—orosz—magyar erő indulna nyugatnak, az antant szétzúzására. A lázálomnak beillő tervről egész nyáron folynak a tárgyalások, főként Gömbös vezetésével. Horthy kormányzóságának első hónapjai ezek. Küszöbön a békeszerződés aláírása, amely a magyar különítményeseket ugyanabba a helyzetbe hozza, amilyenben a német „szabadcsapatos kamerádok” voltak a Kapp-puccsot megelőzően. Maguk is államcsínyre, kormánybuktatásra készülnek. A józanabb politikai körök konszolidációt akarnak, a különítménydiJktatúra felszámolását, és — miközben Magyarország nemzetközi bojkott alatt áll — végül elérik a „hasadt lelkű” kormányzónál legalább a terror-egységek égy részének feloszlatását. Igaz, megbukik a Simonyi-Semadam kabinet, de Teleki Pál kormánya ősszel — a békeszerződés ratifikációjával egyidöben, s a szovjet—lengyel békeegyezmény aláírása és a fehérgárdista Vrangel-hadse- reg összeomlása utón — felszámolja a különítményeket, velük együtt a „fekete in- ternacionálé” szerveződő egységeit is. A német—magyar titkos kapcsolatra jellemző Ludendorff 1920 augusztusában Horthynak írott levele. Ebben köszöni a Bauer ezredes közvetítette meghívást, de tudja, hogy a kormányzó óvatosságra kényszerül, „főleg a franciák gyanakvása miatt”; ezért egyelőre nem mer Magyarországra utazni, hisz ott biztosan fölismernék és aligha hinnék el, hogy nem foglalkozik politikával. A „közös ügyről” így ír, mármár alázatos hangon: ......a szovjethatalom egyaránt veszélyezteti Magyarországot és Németországot éppen úgy, mint az egész világ polgárságát, amely nem ismerte fel vagy nem akarja felismerni a közös veszélyt. Feltétlenül szükség volna közös cselekedetre; ez viszont csak a szerencsétlen békeszerződések félretolása után volna elérhető. Ebben is fennáll Magyarország és Németország érdekközössége... Németország hatalmi eszközeit tekintve nyíltan ki kell mondanom, hogy ezek rendkívül csekélyek. Poroszországban még mindig azok a szociáldemokrata miniszterek és köz- igazgatási tisztviselők vannak, akik nagy nehézséget okoznak... Magyarország jobb helyzetben van, de hatalmi eszközei szintén nem elegendők. Szövetségest ott kell találni, ahol lehetséges. Forró vágyam a fehér orosz szervezkedés támogatása ... Itt is Magyarország léphetne föl, mint megmentő ... Megteheti, hála Főméltóságod hatalmának ...” Horthy elképzelhető büszkeséggel olvashatta a levelet: Bindenburg tannenbergi és mazuri győzelmeinek szervezője, Vilmos császár hadseregének utolsó főszállás- mestere, a háború egyik legismertebb katonája, lám, úgy ír ndki, mint egy valóságos nagyhatalom Kormányzó Urának!... De a „kalandor” korszaknak vége. Teleki, majd a hamarosan kormányra kerülő Bethlen, aki a győztesektől kapott kölcsönökkel akarja elérni a rendszer stabilitását, 1127
