Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
LUTHER Ez sem elég? MÜNTZER Nem, már nem elég, Márton! Elszegődsz vagy sem! De — hogy elszegődnél?! LUTHER Megtettem, amit Ígértem, igaz? MÜNTZER Mikor? Még a (fogadóban ígérted! Azóta vénben, lángban áll az ország! Kegyes szavak már nem segítenek. Kard (kell és ágyú! LUTHER Ágyú, ágyú — honnan! MÜNTZER Nekem már van nyolc! LUTHER Száz ellen, ugye? MÜNTZER Ha 'hozzánk jönnél, akkor lenne kétszáz! Ha eljössz közibénk, megint a régi tanítványod leszek, nem vezér ... LUTHER Én se kívánok vezér lenni ott, hol egy nemest asszonya s kisgyermeke szeme láttára kínoztak halálra ... MÜNTZER Tudod, hogy az a nemes hány paraszton vasalta be erőszakkal a dézsmát?! LUTHER A világi kormányzás ... MÜNTZER Ismerem jól rögeszméd, hagyd el már. Ezen a földön is élni vágy az ember. A paraszt is. És tudod-e, hogy az a nemes asszony mit tett a jobbágynőivel? Mikor az ökrei fölpuffadtak, járomiba fogatta őket, kettőt-kettőt egy hús ökör helyébe; meghajolva mentek, majd megszakadtak, bőgtek, 'mint az állat, úgy húzták a szekeret terűvel. És csattogott a hátukon az ostor! LUTHER Dolgozni kell, Isten is azt rendelte. MÜNTZER De így, Márton, de így, akár a barmok! Hát elfeledted, mindent elfeledtél? Nem érted, hogy a szenvedés, tetézve megaláztatással — rosszabb a halálnál!? Cranachnál vígan nyakalod a bort, és mit törődsz vele! LUTHER (dühödten) Fogd be a szád! Én adtam kezükbe a Bibliát. De te mit tettél? Üszítottad őket! MÜNTZER Ha úszítottam — hát a Bibliáddal, nem is kellett nagyon úszítani senkit... LUTHER Elég volt, most már én beszélek. Csinálj te Mühlhausenben szekértábort vagy szektát, bármit — mi dolgom vele, de vágóhídra ne vidd az egész ország népét — nem, ne vidd se velem, se nélkülem; mondd hány híved van ott, igaz telkedre? MÜNTZER Háromszáz igaz, de még hatezer írástudatlan, ki hallotta az igét és hisz bennem, s tudja, ha ránk támadnak ágyúikkal az urak, én ezt a sötét köpenyt kiterjesztem, s fölfogom a golyókat, igen, álmomban megjelent az Űr, a keresztről súgta, világosan értettem minden szavát, menj Tamás, mondta, menj csak választott utadon; és te tohonya, gyáva, részeges Barát, ki itt csak ülsz és oicerészed kedvesed, eltűnsz az idők ganédombján, ámde az én nevem fennmarad az idők végezetéig. LUTHER (elönti a düh) De most már takarodj. Maradjon fent neved a tébolyultak lajstromában. Én nem vágyom hírre-névre. De ne lássalak téged többé, se őrült híveid. MÜNTZER Én se lássalak téged, csak a Krisztus baloldalán ükkor majd az Utolsó Ítéletkor, amikor én a szentek között ragyogok. BUGENHAGEN Eredj már békével, Mártonnak megárt ennyi izgalom. MÜNTZER Megyek, de nem békével, háborúval! Most hirdetem meg a szent háborút. (el) LUTHER (még izgatottabban): Mindig 'két ellenség közt, kétféléi 1080
