Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Csonka Gyula: Doni napló (dokumentum)
db Hunnia cigaretta a karácsonyi ajándék. A mai este (felejthetetlen .volt, Ist- ván-névnap. A százados urat és a hadnagy urat megköszöntöttük, mi, az első szakasz, dalárdaként, lampionokat rögtönözve, három nótával. A beszédet én mondtam, a következő volt: „Százados úr, alázatosan jelentem, eljött az 1. szakasz — névnapja alkalmával a katonához, a század első katonájához, és eljöttünk az emberhez, a f érfihoz. A katonának elhoztuk önfeláldozásig menő fegyelmezettségünket. Az embernek elhoztuk e két dalba fűzve szeretetün- ket és ragaszkodásunkat. Kérjük a Mindenhatót, hogy at katona és az emlber végső győzelemre vezethessen' bennünket.” „Hadnagy úr, alázatosan jelentem, az első szakasz elhozta névnapi üdvözletét szeretett parancsnokának. Ugyanekkor magyar katonaszívek fogadása száll az ég felé azzal, hogy az elkövetkező kemény harcokiban magyar honvédhez méltóan, ha kell, életünk feláldozásával is megvédjük szeretett szakasz- és századparancsnokunkat. Szívből kívánjuk, hogy úgy a százados úr, mint a hadnagy úr a következő névnapjukat odahaza, családi körben tölthessék!” A százados úr egy szívreható beszédben köszönte meg a megemlékezést, és két kupa jó rumot öntött. Deoemlber 26. Telnek az ünnepek., de posta nemigen jön. Deoemlber 27. Vasárnap. Már jönnek a csomagok is némelyiknek. Én is .kaptam, egy csomó olvasnivalót, lapokat hazulról. Deoemlber 28. Ma megsebesült a hadnagy úr, kézigránát marta meg a torkát. Egy honvéd meghalt, széttépte a gránát. Fiatal felesége van, hiába várja. A zászlós úr is megsebesült, a kórházba kerültek hadnagy úrral együtt. Már fogy a századunk: 4 sebesült, egy halott. Deoamber 31. Szilveszter. Hol voltam tavaly? Zsibongó bálterem, cigányzene, jókedv — most pedig hideg, és a halál leskelődik. És vajon hol leszünk a jövő Szilveszterkor? Ki él közülünk és épen-e, vagy rokkantán, vagy pedig az orosz föld takarja? (Bízzunlk az Istenben! 1943. január 1. Űjév napja. Délelőtt 11 óra., megindulunk a nagy bóesésbe[n] a legelső vonalak felé. Hull a hó, egész nap és egész éjjel, ujjnyi vastagon lep meg bennünket. De csak előre, míg végre egy ismeretlen kis orosz faluba[n] megpihenünk. Késő éjjel egy megrémült muszka családnál alszunk, heverve a szo- bába[n]. öreg orosz asszony halálra rémülve krumplit főz, de nagyon jó ez nekünk. Megkezdtük az 1943. évet, vajon be is fejezzük-e? Jan-uár 2. A szeszélyes orosz időjárás: délelőtt 10-kor indultunk tovább, zuhogó esőbe[n] — szinte hihetetlen. Egyik nap hideg, másikon havazás, aztán eső. .Este 3-kor kaptunk enni, utána még 8 kilométer menet. A Polgár Sándorral találkoztam, nagyon megörültünk. Este későn beértünk egy orosz faluiba. Fűtetlen szobai, ablakok kitörve. Itt már civil nincs. A szél fütyül keresztül a szobán, itt alszunk. A front itt van pár kilométer[re]. Január 4. Nagy szélvihar, a hó esik. Ma kimentünk a védőállásokbia a bunkerokat megnézni. Föld' alatti lyukak 15 ember számára, tele egérrel. Január 5. Visszajöttem az állásokból a faluiba, és másnap, január 6-án — a muszka karácsony — mentünk ki a vonalba. Elfoglaltuk az állásokat. Mögöttünk 200 méterre a tüzéreink 106
