Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
2. kép CRANACH Téged meghívlak mi- hozzánk egy jó ünnepi ebédre. LUTHER Megköszönöm szépen, mert nékem úgyse főzött senki — bár éhen nem hatok, fent a Fekete kolostorbéli cellám zugában van még egy-két félbevágott oipó sajt, füstölt kolbász... CRANACH (az' üveget kínálja) Húzz még egyet belőle, jobb étvágyad lesz tőle... Tudod én, mióta ezt az ör- döngős nyomtatást így gyakorolják, kénytelen vagyok fába metszeni az arcvonásokat; — s ahogy Katánkat, vagy a te Katádat odaültettem az ablak elé — onnan jön a fény —, sokáig nem boldogultam vele, de mert én mintáimmal társalogni szoktam — ne nézzenek bambán a semmibe —, vele rólad beszéltem, s mintha csak megimamodtak volna a vonások kedves — különben nem túl szép — kis arcán, föléledtek halvány, göndör redői, szeme megvillant, mintha szerelem örök füzétől égne ... Ne reméld, hogy számára te más kérőt találsz, csak te kelllesz neki... LUTHER Én, a göcsörtös paraszti térdeimmel, pókhasammal, melyben örökösen jár-kél a szél, s nagyokat böffentek; de két karom, mert elszoktam már a szántás-vetéstől, csenevész, vézna ... Én, akinek arcán petythüdbség hál a toka- puffadással; Én, aki... CRANACH Márton. Nem értesz a nőkhöz — talán önmagadhoz sem igazán —, de én fametsző vagyok, nem csupán korosmáros és nyomda tulajdonos, én mondom néked: Kata képe készen van, s nem csak a metszeten, önmagában készen van ez az ember — asszony — végleges, te változhatsz, s változol bizonyára, javadra, rovásodra, nem tudom még, mindenesetre még nem kérlek arra ... LUTHER Ne is kérj! Nyugton ülni nem tudok. Jegyest pedig ne kínálgass nekem. Szívünk mélyén loboghat indulat bár — ne házasodjék, ki átok alatt áll. Gyerünk! CRANACH Gyerünk, mert elihül a leves. Worms, 1521. április 18. A német birodalmi gyűlés Lutherrel foglalkozó szakaszának második napja. Alacsony, hosz- szú épület hátsó oldala látható. Ez a birodalmi gyűlés színhelye. Az épület hátsó oldalán — a hátsó — kijárat egyelőre zárva van, de időként, szellőztetés végett is, kinyitják, ilyenkor bentről kihallatszanak a hangok s bent láthatók a beszélők. A hátsó kapu mellett jobbról, az épület közelében Luther hívei gyülekeznek. Itt van Melanchton, Karlstadt, Bugenhagen, Müntzer és Bora Kata, mindannyian szerzetesi kámzsát viselnek, Kata is. Baloldalt egy lócán két nemes űl, kard az oldalukon, egyikük Werbőczy István, a másik Junker Berg, német lovag. Köztük boroskancsó, iszogatnak. Az egyik ház fehér tűzfalán szénnel felírva háromszor: Boc&kor! MELANCHTON Kata, húzd jobban arcodra a kámzsát, még meglátja valamelyik udvarhíró, hogy fehérszemély van köztünk. BUGENHAGEN Vagy inkább szagot kap egy spanyol gárdista és itt helyben meghágja csöböröstül! KATA Isten tapassza be a száját! S épp ilyen pap gondjaira bízott engem Cranach bátyám! (b eburkolódzik) BUGENHAGEN Nem vagyok spanyol, se osődör. KARLSTADT Egyébként a szodómia ellen elvileg nincs semmi kifogásom, lelkes állat, — lelketlen állat — Istenem! Igaz, hogy egy csődör du- rungjára vonva egy szüzecskét elképzelni se szép ... MÜNTZER Hágd meg a kecskét a szérűben, míg szunnyad feleséged. Épp most foglalkozol teóriákkal, s ilyen bődüle- tesefckel... Nem csupán Kata, de mi mind veszélyben vagyunk, nekünk még heroldunk, menlevelünk sincs, mint Luthernek a császár jóvoltából, igaz, hogy egy lyukas garast se adnék azért a menlevélért; talán Húsz nem kapott? — és mégis hogy égett a máglyán! 1064
