Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
LUTHER (Katához) No, látod, ez a Müntzer úrfii-forma, tatáin ő párod lehetne, ifjú s tüzes is. MÜNTZER Tudod, nem azért mondtam, Márton, s van már Thürángiában jegyesem nekem. LUTHER Ö, ha már így lobogsz s Thüriingiát emlegeted — mondd, nem onnan került oda a falra az a panaszt-bocskor? MÜNTZER Én akasztottam ki! LUTHER S mi célod volt vele? MÜNTZER Az emlékeztetés csak! LUTHER Emlékeztetsz, apám atyái ily bocskort viseltek, mikor az istállót kiganajozták? Nem szégyenlem én azt, s nem is felejtem! MÜNTZER Csupán azért, hogy gondolj véliifc is, hogy irataid, ha az ő kezükbe kerülnek... LUTHER Tíz közül, (ha egy paraszt olvasni tud! Én ismerem, hogy élnek. Mi rég föld alatt leszünk, mire ők is könyvet vesznek kezükbe. Azt sem értik, amit a pap a templomban prédikál nekik latinul. Mondjátok azért az Igét anyanyelvükön, s ne bocskorral uszítsátok őket, bocskorokkal gárdista-csizmák ellen. KARLSTADT Ártatlan rajzolat csak, puszta jelkép. LUTHER Jó, ismerem én az ilyen jelképek természetét, és ebben a dologban jártasabb vagyok mindannyűotoknál. BUGENHAGEN Mint mindenben, Márton! LUTHER Az nem igaz, Melanchton például görögül sokkal jobban tud nálam, hát még héberül. MELANCHTON Lehetek én bár a legeszesebb bojtárod, Márton, a pásztor te vagy. (Delet kongatnak a wittenbergi nagytemplomban) CRANACH Én csak polgár vagyok, doktor urak, de nálunk az a szokás, a harang ha levesnótára kondul — menj haza! Mert csípőre tett kézzel áll az asszony, szidja ura komáit, cimboráit, kik valamely korcsmába csábították. (kis üveget húz elő zsebéből) Égyébként ebben a hidegben nem bolondság egy kortyot nyelni ebből — gabonából párolt, tiszta pálinka... (körbeadják az üveget) BUGENHAGEN Igazat beszél, gyerünk haza már! LUTHER (Müntzerhez) Te taposs a tűzre vagy önts vizet rá egy csöbörből — nem várost égetünk itt. MÜNTZER Elrendezem. (Vizet önt a máglyára) De tovább is viszem ezt a tüzet én, amerre csak járok. LUTHER Tovább viszed? — Akkor veled megyek, nehogy zsuppfedelek is égjenek. MÜNTZER Légy csak nyugodt, nem a zsuppfedelek- re vetem a csóvát... LUTHER Bárhová veted, inkább veled megyek... CRANACH Márton, maradj csak! Kata, te menj előre és terítsd meg az asztalt. (Kata el) SPALATIN Az udvarnál eligazítom ezt a mai máglyagyújtást, hisz Frigyes, ha nem is teljes szívvel, velünk érez, azaz, hogy teljes szívvel, de — hiába — nem teljes nyíltsággal; nem teheti; ezért halogat mindent s taktikázik; mindenesetre az ő Szászországában bajunk nem eshet. KARLSTADT Megyünk. LUTHER (Müntzerhez) Tamás, ne siess! MÜNTZER Ne aggódj, úgy teszek mindent, ahogy tanítottál. LUTHER Isten veletek hát! (Luther és Cranach kivételével mind el) 1063
