Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
kellettetek, csupán néhány hordó jó bort a püspököktől ti csak azt hoztatok szerzőiteknek. (Tűzbe veti az iratokat.) DIÁKOK Éljen Luther! Éljen Luther sokáig! ECK Te, ki még az örök szentségeket is tagadod, dermedjen meg kezed ... LUTHER A keresztség és az úrvacsora szentségét sohasem tagadtam én! ECK De a többit pogányiui elvetetted. Dermedjen meg kezed még mielőtt tűzbe vetnéd a dekrétumokat, sújtson beléd az ég villáma! LUTHER Látod, nem sújt és nem is dermed meg kezem, tétovázás nélkül tűzbe vetem e babonáknak tetü-lészkeit. (tűzbe veti a vaskos pápai dekrétumokat) Jó vastag papírt mocskoltak be vélük, sokáig ég majd, lehet melegedni mellettük. ECK Én elfordítom fejem, ezt ne is lássam! De megjósolom, bánni fogod te ezt még, és ti mind, kik éljeneztek... DIÁKOK Égjen, égjen, égjen! ECK Megbánjátok ti ezt még, s nem csupán az Ítéletkor, de még itt a földön, könyörögtök majd, hogy bár gyors halál kegyelmezne nyomarú életeteknek! LUTHER Add most azt a bullát! BUGENHAGEN Tessék. LUTHER (átveszi a bullát) Te bulla, mivelhogy az isteni Igazságot megszo- morítottad, emésszen itt el az örök tűz! (felemeli magasra a bullát) ECK Luther, visszaút már nem lesz, többé Rómába nem idéznek de ... LUTHER Mit de? Ti nem égettétek-é meg az én irataim Leuwenben!? ECK És te ki vagy, hogy önkényes törvényt teszel? LUTHER Egy foszlott kámzsájú szegény barát, az vagyak, de az igazságomat jogosan védem, mint akármely ember. S Rómába úgyis hiába idéznek! ECK De megidéznek majd a birodalmi gyűlés elé, s oda ha térden csúszva is, el kell menned, s ország urai ítélnek fölötted, és jobb lett volna, ha meg sem szül anyád: a fejedelmek fölforgatóknák nem adnak kegyelmet. MÜNTZER Luther, te szoktad idézni a zsoltárt: A föld királyai felkerekednek, s együtt tanácskoznak a fejedelmek az Űr ellen s az ő főiken tje ellen. Szaggassuk le hát bilincseiket, és béklyóikat dobjuk le magunkról. ECK Ne tedd, Luther, ne tedd! LUTHER (tűzbe dobja a bullát) Tűzbe vetem ! ha nem teszem meg, szénné ég kezem, ez a rongy tekercs úgy perzseli már! TÖMEG (énekel) Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a sereg, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön ... ECK (némán hallgatta az éneket) Te csak hiszed, hogy győztél, Luther Márton. De nem tudod, milyen tüzet gyújtottál, elhamvadhat ezen még tudománytok minden terméke is, de asszonyok, gyerekek is éghetnek még ily máglyán, rólad nem is beszélve, te eretnek, mert eztán jön csak meghurcoltatásod; ellened lesznek égi, földi hatalmak, meg- hasonlás kél híveid között, sosem lesz pártodon a teljes ország s nekem sincs többé beszédem veled. Spalatin! Elég ebből, kísérj vissza Bölcs Frigyes udvarába most már! 1061
