Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Csonka Gyula: Doni napló (dokumentum)

December 23. Ma nagy öröm ért bennünket, megjött az első tábori posta, két hó­nap után ez az első hír hazulról. Ezt az örömet nem lehet leimig csak át­érezni. Én is kaptam tíz lapot. December 24. Karácsony előestéje. Távol a ha­zától, ócsika, bedőlt, muszka házban. Kis fenyőág néhány gyertyával. De a lelkünk, az otthon van, csak a tes­tünk melegszik itt a füstös orosz kunyhóiban. De van már tábori pos­tánk, ki®, meleg szolba. Csend, a fegy­verek pihennek. Egészségesek va­gyunk. Ez Oroszországban a boldog honvédkarácsony. Karácsonyéit Oroszországban hassam, ereszkedik az orosz éjszaka, A Don folyó felöl zokog a szél szava. Karácsony este van, fegyverek pihennek, Csak la szél zúg vadul, szállnak a hópelyhek. Távol muszka földön, bedőlt falú házban, Eljött mihozzánk is a magyar karácsony. Kis fenyőgallyacska, árva gyertya fénye Emlékeztet bennünk otthon melegére. Némán, gondolkozva ülnek a bajtársak, Nem szól egyikük sem, látom, otthon járnak. A gondolat) szárnyán elszóltunk most oda, Már integet felénk kicsi falunk tornya. A magyar csillagok békésen ragyognak, Kis Jézus született, a harangok zúgnak. Tiszta kis szobában, karácsönyfa mellett, Együtt van a család — az öröm nem teljes: Hiányzik közülök apa vagy a testvér, Érte száll az ima szent karácsony estén. Szőke hajú kislány, könny csillog szemébe’, Egyedül ballag az éjféli misére — Messze orosz földön harcol most p párja, Az egek urához érte száll imája. Föl a fejjel, testvér, most már bízó hittel, Imádkoznak értünk, megsegít az Isten. Karácsonyi angyal la békét elhozza — Hazamegyünk, Bajtárs, nemsokára haza. Csonka Gyula tizedes Valahol Oroszországban, 1942. XII. 24. És hogy a honvéd-karácsony teljes legyen, este eljött a százados úr és a hadnagy úr, és egy közösen eléne­kelt karácsonyi ének után a száza­dos úr beszéde nyomán a kemény katonaszemekben mintha könny csil­logott volna. December 25. Megint kaptam postát. Most már talán nem szakad meg az összekötte­tés az otthoniakkal. A várva várt szeretetcsomagokbó] semmi sem lett. Ügy látszik, mi itt elöl nem érdemeljük meg. Csupán 50 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom