Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Lőrinczy Huba: Virág a centenáriumra (Rába György: Babits Mihály)
lóságai csakúgy, mint oeuvre-jének gyengébb produktumai. A kiá-tkozás, az abszolutizálás, a lelkendező idealizálás gesztusai és stílusfordulatai azonban hiányzanak. Más a szándék ós a cél. Öntörvényű világnak látni és láttatni a költőét, amelyet nem állandó szembesítésekben és elhatárolásokban, hanem főként magában és magából magyarázhatunk autentikusan. S e megoldás a legjobb érv Babits nagysága mellett: feltárul ekként művének szuverenitása és autonómiája. Lineáris vonalvezetésű, ámde folyvást az életmű teljes kontextusában gondolkodó monográfia a Rába Györgyé. Állandó mozgásiban, metamorfózisban ábrázolja Babits költészettanának és'....... mindvégig korallszigetszerűen fejlődő” lírájának alakváltozásait, kitapintja a filozófiai, pszichológiai gyökereket, -megnevezi a’ gócoso- dási pontokat. Említi, de csak szűkszavúan a fontosabb biográfiai tényeket; okfejtése nem életraj zkövető, még kevésbé abból származtató és magyarázó. Művet-művésze- tet közvetlenül a biográfiából deriválni mindenkor fölöttébb kockázatos, ingatag hitelű, gyér eredményű vállalkozás; Babits esetében sokszorosan volna az. Ám ha — ' joggal — hailaványodik, háttérbe szorul is a külső életrajz, főszerephez jut, világol annál inkább a belső: a mindig nyugtalan értelemé s a iéleké. Ez utóbbinak tükre, ki- vetülése a babi-tsd oeuvre; benne alkati szenzualizmus és böLcsedeiti igény, lírai realizmus és spirituális izgalom szimbiózisát, folytonos kölcsönhatását szemlélhetjük. Sosem szimpla dokumen-tumköltészet az övé (márpedig jó- és rosszhiszemű fólreértel- mezői épp ezt kérték rajta számon): „ ... a lírai alkotást... olyan költői valóságnak fogja föl, melynek rendje, iránya, jelentése nem azonos a tapasztalat leképezésével.” Tükrözés helyett a teremtés szándéka és gesztusa dominál itt. Az ifjú, pályakezdő Babits „ ... a verset megformált valóságtartalomnak -tekinti, olyan -művészi kifejezésnek, mely az élményt asszociációkkal, költői képekkel és finomszerkezetek -másodlagos ex-pressziódval fö'lgazdagított tudatállapotként tolmácsolja, más szóval, az érzeteket és benyomásokat a belső élet jellegzetes mozgásformáival hatja át.” Költészete „... a tapasztalat és az én dialektikájának különböző szabadságfokain -kibontakozó rend...”, illetőleg: „... a vers nemcsak újjáteremtett valóság, hanem ennek az alkotói folyamatnak leképezése.” Babi-tscsal a tudatlíra, az objektív költészet vonul be irodalmunkba. Művészete tagadja s meghaladja „... az impresszionizmust, a századelő töredékes életérzését...” E versmodall és líra-típus születéséhez William James és Henri -Bergson adta a legtöbb szellemi inspirációt (pontosabban: tőlük kapta meg Babits a maga törekvéseinek elméleti igazolását), s ez összefüggés fölfedését s rendkívül gazdag, árnyalatos dokumentálását tekintenék a könyv egyik legnagyobb filológiai érdemének. Csakis e líra karakterének, eszmei-gyakorlati alapvetésének tisztázása után kerülhet sor a költői út hosszmetszeti fölvázolására, a fejlődés ízületeinek kitapintására. Rába nem akárminő érzékenységgel és pontossággal regisztrálja a legparányibb elmozdulásokat is, remekei a fordulatok, a sűrűsödési pontok megjelölésében, hogy — „madártávlatból” immár — ékként összegezzen: (B-abits) „A megismerés költőjének indult, és költészettana minden újabb alakváltozatában az is maradt, de ami kezdetben az elme tárgyra kérdező kíváncsisága volt, az a világgal folytatott párbeszédében: közvetlenül a háború előtt írt várasd életképeiben, békerapszódiáiban és „egyszerű énékei”-nek idilláhításában már a valóság felszíne -alá hatoló igazságkeresés- nek bizonyult. A társadalmi ellentmondásokra és az új, háborús fenyegetésre érzékeny erkölcsi tudatában költői tanúságtétéle lelkiismer-etvizsgálaftá válik, s ezt korára és az emberközi, szociális viszonyokra is kiterjeszti. Valóságéhsége, éber erköl- csdsége, intellektusának szerkesztő hajlama egyszerre kér szót lírájában, és általánossá válik kései verseinek polifóniája.. Nincs itt terünk e tömör összefoglalás kiegészítéséül és oldásaként a Babits-líra főbb ailalkváltozatadmaík szemlézésére. Essék szó azonban föltétlenül e mindvégig sokkal inkább etákaá meghatározottságú és töltésű, mintsem szociológiai karakterű életmű még egy, múlhatatlanul fontos jellemzőjéről. Akad magvas mondandója erről is Rába Györgynek. Az a Babits, ki Hume erkölcstan! gondolatait és Spinoza Etikáját tanulmányozta már ifjú fejjel, a háború idején — szemben az életfilozófiák irracio1029
