Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Csonka Gyula: Doni napló (dokumentum)
Nagyobb állomások: Radovo — Minsk — Gomelj. Itt mér mindenütt a nagy csaták emlékei, kilőtt harckocsik, felrobbantott, elégett vonatok, és a legszomorúbb: a hősi katonasírok. Hány magyar bajtárs alussza itt, idegen földiben, örökös katonaálmát! ’ Következik a hatalmas briamski erdő, a hírhedt partizánfészek. Egész nap megy a vonatunk, erdő és erdő. Következő állomás Ligovo, itt ebé- dezünk. Délben az erdőből hatalmas puskaropogás, és már nyomul is előre egy német golyószórós raj a partizánok nyomában. Fél óra múlva egy Rata húz el a vonatunk előtt, néhány bombát dob, de csak az erdőbe 'esnek. Itt egy napig állunk, mert előttünk egy vonat felrobbant. 23 halott és több sebesült, a partizánok műve. Tovább indulunk, újra robbanás, az áldozat 19 tiszt, és több honvéd kerül Oroszország véráztatta földjébe. Hát igen, ez a háború. Orosz repülőt azonban nagyon keveset látunk, azok is osak óriási magasságiban húznak. Még egy állomás: Kurszk — aztán Korovino. November 15-én délelőtt 11 órakor 12 napos utazás után a vonatunk megállt. Azonnal kirakodás, itt már elég hideg van, hó is van elég. A hideg 22 fok. Ma vasárnap van, 1942. november 15. Emlékezetes nap, délelőtt 11-kor kiszálltunk a vonatból, de 1 órakor még itt didergünk a fagyos havon, éhes, kongó gyomorral. Egy kis fagyos szalonnát kaparok elő a zsebem fenekéből, de a hideg miatt nem tudom elfogyasztani. Hazagondolok! Most van az ebéd, meleg szóiba, itt csak hó és hideg. Míg végre 2 óra lesz, indulunk, és megkezdődik a kálvária. Síkos, havas úton, teljes menetöltözet. Be kell érni [a] 35 kilométerre levő Manturovóba. Megyünk, többet csúszunk vissza, mint előre, és este 3-ikor már sötét van. Már hét óra, alig bírjuk vonszolni magunkat a 12 napos utazás után. Hullik a nép a fagyos hóra, itt is, ott is fekszenek az emberek, de csak előre, nincs megálláíS. 8 óra, és már a test nem bírja, csak a lélek, .ami még biztat. Mert aki leül, az megfagy. Már az idegek is az utolsó ponton állnak, de még nincs miás, mint a havas orosz puszta. 9 óra körül beérünk Man tu rovó [ba]. Egy rossz orosz viskót kapunk. Vacsora nem kell, ledobjuk a szalmára magunkat és alszunk mély, álomtalan álmot. 16- án sok ember menetképtelen. Egy nap pihenő. 17- én indulás. Ma 27 kilométer Alekszandrovka. Délután 2-kor (beérünk. Kinn a szabad ég alatt ebéd, valami köleslevedféle. Már 4 óra, és még mindig a hideg havon ugrálunk, míg végre födél alá jutunk. November 18-án. Ma csak 2i2 kilométer Lukanovka. Már bírjuk a fáradságot, de éjjel csak fekszünk, de aludni nem bírunk a f áradtságtól. Erre még most hordják be a gabonát. Szánkón, vagy maga húzza az orosz, vagy egy rossz kis tehén. Nagyon szegény nép ez, az eldobott kenyérhéjat fölszedik és elfogyasztják. A tehén és a kecske ott lakik az előszobában, vagy a szabad ég alatt lepi be a hó. November 19-én. Ma csak 20 kilométert megyünk. Egy nagyobb város, Stary-Oskol. összelőtt házak, a stukák munkája itt szépen látható. Itt már magyar felírású utcán magyar forgalomirányító honvéd látható. .Ebéd' valami kölesféle a szabad ég alatt, és azután a szállásunk egy orosz moziba [n] lesz. 102
