Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Lőrinczy Huba: Virág a centenáriumra (Rába György: Babits Mihály)

jenek itt. így bukkan elénk pl. a tévesztett románc, a Babits—Kiss B'öske szerelem korábban mellőzött dokumentumának, a Par golett áriak. Babits lelki mechanizmusára, nemkülönben dantei mintájára fényt vető elemzés (81—83. — e fejtegetés eredetije az Irodalomtörténet c. folyóirat 1982/3-as számában jelent meg Rába tollából), avagy — a fogarasi „idillt” lírai regénnyé esztétizáló és iégiesítő versek kapcsán — a századvégi démon, a femme fatale ellenképérői, a prenaffaelita szépségeszményről takarékos szóval is sóikat mondó részlet (73—74.). A szerző tudósi erényeinek, fogékonyságának és elmélyülésének, valamint a torzító prekoncepciókat rendre félretoló közelítésének eredményeként oly Babits-pályakép született, amely — csupán a frissebb keltezésű monográfiákat említvén — messze meghaladja a Pók Lajos, a Benedek Marcell arvagy a Kardos Pál adta portrék színvonalát (bár eredményeiket rendre hasznosítja). Az itt kirajzolódó .arcmás sem teljes és végleges (képtelenség bárkiről is ilyet teremteni!), mégis hitelesebb minden korábbinál.

Tárgyilagos, autentikus Babits-fcépet létrehozni nem akárminő nehézségű vállalkozás. Pro és kontra (s nem is föltétlenül irodalmi gyökerű) indulatok, itúlmagaszta- lások és ócsárlások hamisító tükreiben bujkál a költő arca mindmáig. Jó- és rosszhiszemű félreértések sokasága vette körül már életében is (verseit „esztergapad-költé- szet”-ként fitymálta pl. Pogány József 1910-ben, a Renaissance hasábjain), s korántsem mindig objektív szóval mérték művét az utóbbi évtizedek. Legkiválf az ötvenes esztendők dogmatikus irodailomszemlélete deformálta már-már fölismerhetetlenné Babits portréját (az emberét s az alkotóét egyszersmind), mérve műveit oly mércékkel, szembesítvén őt oly túlzó és egyoldalú (többnyire iiteratúrán kívüli) követelményekkel, melyeknek — költészete merőben más természete okán — meg nem felelhetett. Ellenpélda lett az alkotó, magyarázó ábrája — szemben az ún. elkötelezett, szociológiai-politikai illusztrációként is értelmezhető irodalommal — öncélú formaművészetnek, gőgös elefántcsonttoronynak, tüntető apolitikusságnak. Jól emlékezünk még — egy lehetséges példa — A gazda bekeríti házát c. verset és József Attila A város peremén c. költeményét fesztelenül szembesítő „elemzésre”. Babits „léckatonákat” sorjáztat, József Attila ledönti a kerítést: íme, a bűnös magántulajdon oltalma- zójána'k s az igazságtevő forradalmárnak mérhetetlen értékfcülöribsége... S tépázta a költő presztízsét a folyvást fölemlegetett, erőszakosan túldramatizált Ady—Babits kontroverzia szintúgy. Alul kellett maradnia, ellenpéldaként kellett szolgálnia ebiben az összefüggésben is. Márpedig nem Ady felől nézvést, az ő költészete ellenében közelíthető és érthető meg Babits nagysága, alkotói világának sajátszerűsége; bármely magatartás, ars poetica abszolutizálása kimondatlanul -is magában rejti a többiek, a még lehetségesek lefokozását; minden egyoldalú kiemelés elfedés is egyben.

Ne tagadjuk: előítéleteket meggyökereztetni könnyebb, mint (kiirtani. Ha az utóbbi két évtizedben hatályát vesztette is a Babitsot sújtó anatéma, ha tümedeztek is rendre -arcképéről a rosszhiszemű, tendenciózus retusálások nyomai, inkább csak a tudomány szféráiban történt mindez. A közvéleményben mindmáig egy többé-fcevés- bé torz, hamis vonású költőportré él tovább. A Május huszonhárom Rákospalotán avagy a Húsvét előtt már-már reflexszerű féinehallása jelzi (a példákat szaporíthatnék!), prejudíciurnaink mily szívósak, mily alkalmatlan s fölkészí tetten legtöbbünk egy nem kizárólag szociológiai szempontú értelmezésre. Nem akárminő a missziója hát a Rába György könyvének. Egy, a megszokottól merőben eltérő s hiteles Babi-ts- arcot véshet az olvasóközönség tudatába.

Hegyezhette volna -okfejtését mindvégig polémiára is a szerző. így is járt el, noha jószerével észrevétlenül. 'Helyesen tette. Kitért a látványos szóhiarcok elől, hogy a lényegre, a babitsí életműre irányítsa a figyelmet. Energikusan cáfol ugyan előítéleteket, távoztat -téves hiedelmeket (az elefántosonttorony, az apolitikusság „-legendáját” például), jelzi finoman az alkatok, magatartások, ars poeticák különbségét, mégsem egy túlfeszített kollízióbál véli megérthetni Ady és Babits viszonyát. Higgadt szóval közelít Rába György az életmű neuralgikus pontjaihoz — a Petőfi és Arany, valamint a Magyar költő kilencszáztizenkilencben -c. íráshoz egyebek közt —, s nem fori- tikátlan apológia vezérli tollát. Szóba kerülnek Babits apróbb-nagyoibb emberi gyar1028