Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Tadeusz Nowak: A lenmező zsoltára, Litánia, Rossz lába zsoltára, Az álom zsoltára (versek, Bella István műfordításai) - Fagyos király (cigány népdal, Győri László műfordítása)

— Se nem élek, se nem halok, csak utánad búslakodok,

csak utánad búslakodok.

Szakállam a fejem alja, burkolózok a hajamba.

Ma vagyon szent szombat napja, szent vasárnap virradatja.

Ökröt sütnek vigalmamra, boglya cipót asztalomra, várnak szép lakodalomba.

Eredj be Fagyos királyhoz, odaadom neki Murgut, lovamat, a kenderfarkút, lovamat, a kenderfarkút.

— Ajjaj, fiam, tudod, fiam, szilánk sincs már a csontjából.

— Tudod, anyám, amit nem tudsz, ha kedvemért hazamennél, trágyadombra ha kimennél,

egy lókoponyára lelnél.

Állj a palota sarkára,

Murgu, kiáltsd, harmadjára fölugrik a Murgu újra.

Hej, a Murgu föl is ugrott, foglya az anyóka Murgut, az anyóka úgy vezeti.

Hej, az öreg jó anyóka amikor a királyhoz ér, hát a lovat elengedi.

Király ahány katonája, ország-világ hajkurássza, a Murgut, de mindhiába.

Szót mond az anyóka szája:

— Ajjaj, uram, nagy jó uram, gazdája ha szabad volna, volna a ló megfogó ja,

kezed közé elhozó ja, kezed közé elhozója.

— Hej, te vén öreganyóka, de jól mondod, amit mondasz.

1010