Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Jozef Mihalkovič: Nem látni a Holdat, Hol a gyertyán, Ezek a napok, Hogyhogy a dal, A csend módozatai, Gondolatok házassággal (versek, Varga Imre műfordításai)
Tél, tél nap és éj. Szegényke, szunnyad. Fáradt volt, tollazat, repül. Mint félidőben, olyan az utca. A felhő mögé bukó nap szurokgalamb. Istenem, add meg ma. Nem tegnap és nem majd, ma. Ma és tüstént. Legyen bár e tüstént tüskés. Legyen bár tüske. A hó megszületik, s máris felnőtt. Lecsúszik a csigalépcsőn, és olyan elszántan ugrunk majd mintha tűzoltóponyvára, az ablakosipar teljes garanciájára ... ... ma, bárhol, bármilyen helyzetben a fürdővendégek a levegő féltékeny ígéreteitől eltelve a csönddel és térrel a bőséges tartalékból. Gondolatok házassággal Még nem. Nem lehetett tiszta; a könnycsepp nem tükröz téged. Látni, megszilárdult; a nők selyem-léptei tánccá szaporodnak. Ügy rémlett, benned fölfelé szemerkél az eső; a madárfészket föltartod a gyümölcsök magasáig. A ló rázuhant a rózsalevelekre; s még hörpölte a vizet. Adakozz, hadd hulljon szemébe haja. Hold, fehér negyed. Korszak és a látás elsajátított finomsága, a tűé,
