Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - A kultúra esélyei. Szergej Zaliginnal beszélget Pete György (Fordította Földeák Iván)
hez persze nagy formátumú írói egyéniségre <van szükség. S természetesein meglehetősen nagy alkotód merészségre is. Azt hiszem Magyarországon jól ismerik a legújabb szovjet próza értékeit. E téren túl sok újat nem tárhatok fel. Sóik szovjet-orosz író jelenik meg magyarul, s maradéktalanul aláírnám azt a névsort, ami a magyarországi megjelenések alapján ösz- szeállítható. Önöknél valóiban a legérdekesebb írókat adják közre. Ami a kisebb népek, nemzetek irodalmát, például Csingiz Ajtmatovot illeti, neki van még egy előnye : népének történelme, lelkülete irodalmi szempontból fehér lapot jelent, feltáratlan. Nyiluk még minden az újdonság erejével hat. Egy orosz írónak meglehetősen nehéz Tolsztoj és DasztojeksZkáj után írni. Csingiz Ajtmatovnak nincsenek hazájában ilyen összehasonlítást sugalló és versenyre ösztönző elődei. A felfedezés egzotikuma is ott munkál s ragadtat elismerésre írásiművészetéfoen. Az utóbbi időben felfigyelhettünk; sorra jobbnál jobb írók futnak be a szovjet irodalomba nem a hagyományosan magas kultúrájú területekről, hanem az Uralon túlról, főként Szibériából. Elég csak Suksin, Raszputyin, Vampilov nevére utalni. Mi az oka a szibériai írók berobbanásának a mai szovjet-orosz irodalomba? A legérdekesebb az, hogy jóllehet hosszú évekig ott éltem jómagam is, képtelen vagyok erre magyarázatot adni. Volt irodalmunkban egy olyan időszak, amikor igen sok tehetség jött a Don vidékéről. Soloíhavval az élükön Vátalij Za&rutkin, Anatolij Kaiinyin és még sorolhatnám. Komoly szerepet játszottak hteratúránkban. Most a szibériaiakon a sor. Gorkij egykor megjósolta, a jövő nagy regényírói Szibériából nőnék majd (ki. Mégis, ami most végbement, kissé váratlanul ért minket. Mert akárhogy is vesszük, Szibéria fokozatosan a Szovjetunió többi területeivel egy szintre emelkedik életformáiban, komfortban. A távközlés, a posta, a közlekedés lehetőségeinek a javulása közelebb hozza egymáshoz az embereket. Szibéria ma már nem valamiféle különleges vidék. Azután azt se feledjük el, hogy napjaink Szibériájában igen kevés az eredeti „szibériai”. A hatalmas építkezések az emberek tömegeit vonzzák. Létezik-e egyfajta szibériai öntudat, az, hogy én szibériai vagyok, tehát más, mint az ország többi vidékén élő ember? Sokáig éltem Szibériában; lehet, hogy egy tősgyökeres szibériai ezt gondolja, de hangosan sohasem mondja ki, mert tartózkodó és szemérmes. Szerencsémre én akkortájt töltöttem tizenkét esztendőt ott, amikor a szibériai jellem sajátosságai még határozottan érezhetők voltak. A későbbiekben, amikor újból odalátogattam, már éreztem, hogy elmosódik, kopik ez a sajátosság. Elmondok viszont valamit, ami kissé meglepő lehet. Ha a paraszti lakosság írástudását vesszük számba a forradalom előtti Oroszországban s a szovjethatalom első éveiben, az írástudók aránya a földműves emberek között Szibériában volt a legnagyobb. Talán ezért is csengett itt a legpontosabban és a legszebben az orosz nyelv. Tölbb ók magyarázta a viszonylag magasabb műveltséget. Az emberek egy-másfél éves szekerezés után jutottak el Szibériába. írástudatlan, műveletlen ember ekkora útra nem vállalkozott. Iratokat kellett kitölteni, elolvasni, tájékozódni. Másrészt, a szibériai parasztságra erőteljes hatással voltak a politikai száműzöttek. Általában az az elképzelés alakúit ki, hogy száműzetésébe csak kiemelkedő politikai egyéniségeket, koponyákat küldtek. Pedig a lehető legegyszerűbb emberek iis bekerültek a száműzöttek közé. Voltak közöttük parasztemberek Oroszország minden vidékéről, akik szét- költöztek s elkeveredtek az őshonos szibériai lakossággal. A parasztok művelték földjeiket, a kézművesek folytatták a mesterségüket. Közben a maguk módján a kultúrát is elhozták és terjesztették. Hozzá kell tennünk: a szibériai őslakosság sohasem viseltetett ellenszenvvel a száműzöttek iránt. Sőt, egyfajta részvéttel vették körül az odatelepítettefcet. Nem csak a zordabb élet, a kíméletlen természet, de a mások nyomorúsága iránti nagyobb érzékenység is formálta a szibériai jellemet. Kemény, sajátos erkölcsi normákat követő jellem formálódott itt. Miután a régebbi lakosság is 998
