Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Goderdzi Csoheli: Csobolaurik és Csohelik, Jellem (elbeszélések, Istvánovits Márton fordításai)
GODERDZI CSOHELI Jellem Béri és Dzsgiuma híres nagy táncosok. Távoli rokonok, egy nemzetség két ágiálból valók. A földkerekén seniki se ismerte az ő táncukat, maguk találták ki, és maguk is járták. Netm hiányozták se búcsúból, se lakodalomból, mennek és riopjiák. — Dzsgunai én vagyok! — kiáltja el magát Dzsgumai, karjait széttárja és akkora helyet szorít magáinak az emberek közt, amennyi az ő tánculklhoz elegan- dlő. Kiáll tehát a tér egyik végére, kitárja karjait, sasként forgatja szemeit, és adidig áll így széttárt karokkal, amíg a szemközti oldalion meg nem jelenik Béri. — Béri éh vagyok! — kiáltja amaz és ő is széttárja karjait. Dzsgiunai nagy darab, magas; Béri alacsony és camgiár. Állnak szemközt egymással, széttárt kanokkal. Ügy festenek, mint mikor a sas röpülni tanítja fiókáját. Aztán Dzsgu- nai a jobb lábát fölnánitjia a levegőbe, amioimnan Béri a bal lábát húzza föl, s elindulnak így, fölhúzott féllálbbal, kar terjesztve egymás felé, összetalálkoznak a tér közepén: — Dzsgunai ián vagyok! — Béri én vagyok! — így kiáltanak, aztán összanúgmafc a lábukkal. Most hóitat fordítanak, a támasztó és fölhúzott lábát ki-ki megcseréli, és eltávolodnak egymástól. Az idevaló népnek nagyon tetszik kettejük tánca. Ők maguk egyszerűnek és könnyűnek mondják, de raj,tűk kiviül így járnia senkinek sincs joga. Dzsgiunai kissé félénk, minidig Béri kedvéért jár az emberek közé. Kilép a tánioködbe, perdül-fordul, ködben fél szemét Barin tartja. Abban a korban vannak, amikor az ember meg nem mondja, fölfelé halad- nak-e, se azt, leífelé-e. ÍFöiuginamak és táncodnak. * Lakodalomban voltak egyszer. Béri becsípett, megmakacsolta magát. — Zeneszót meg ne hallják .többé! — rémítette meg a dobost meg a harxnanikást. A másnapos vendégsereg elkeseredett, Dzsgunai táncolni vágyott. — Játsszatok már egyet, — szólt a zenészeikhez. — Ki mar!? — Csattant föl Béri. A muzsika elnémult. A lányok is könyörögtök Bérinek: — Engedj játszani, Béri, a boldogságodra! — Nem! — Miélrt, ember, szegény Dzsgunai táncolna. — Nem, lehetetlen! •— Miért nem? — Így mondódott és punktum! • • Csohi — hegyi falu; csoheli annak lakója. Itt az „egyszeri ember” jelentésben áll. 991
