Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Csua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek, Bíró margit és Komlósy András fordításai)
összes szerszámát — fejszéket, gyalu kát, furkósbotot, fűrészt, ékekeket és kalapácsokat —, majd megszakad a teher alatt. A szerszámait mindig mindenki az erdőben hagyta. Elrejtettük valahová, hogy ne rongálja őket az eső. Meg nem fordult senki fejében, hogy a máséhoz nyúljon. Budara meg azzal, hogy ellopják, négy-öt verszt- nyáre is oda-vissza hordatta Szevával a szerszámait, mintha nem lett volna elég dolga és gürcölni valója annak enéllkül is. Már korábban is észrevettem, de nem mertem volna megesküdni rá, azt mondtam magamnak „csak képzelődsz”... Arról beszélek, hogy Budaxdha szemet vetett Daitára. Most meg, hogy telerakta a hiasát és kigömbölyödött, nyíltan ositromodnd kezdte. Data nem törődött vele, ettől aztán teljesen megkergüilt az asszony, már nem tudta, hogy mit csináljon, minden rongyot kimosott és a házunk minden szögletét kitakarította. Amúgy persze tartozott is nekünk azzal, hogy mosson és varrjon ránk, merthogy a mi segítségünkkel gazdagodtak meg. De hogy nem emiatt volt az a nagy sürgés-forgás, hanem valami mást akart Budaniha, az mindenben meglátszott. Nem •tetszett nekem a viselkedése. De aztán arra gondoltam, hogy Data végül is nem veszítene ézzel semmit. A hlisztek úgy voltak egymással, mintha mindenki mindenkinek a férje-felesége lett volna. Az ő hitük szerint egy másik hldszt asszonyával lefeküdni nem bűn volt, hanem galambok turbékolása. Ennek láttán Budariha persze teljesen megbolondult. Mondtam Datániak: — Végül is itt nőhdány van, a hlisztek a pravoszlávokkal nem tartanak kapcsolatot, magad is láthattad, Budardha meg csakugyan szemrevaló nőszemély. Ne gyötörd azt az asszonyt, teljesítsd a szíve vágyát, mi károd van belőle! Data közel se engedte magához Budairihát. — Ha azt megtenném, bárki azt hihetne, hogy csak azért segítettem őket, hogy aztán kielégíthessem a vágyaimat — mondta Data. Egy ideig még tett-vett nálunk Budairiha, aztán reményét vesztette és többé a lábát se tette be a házunkba. Megint járhattunk de a patakra és bajlódhattunk magunk a fehérneműnkkel. Amíg semmijük se volt Budaráóknak, addig az utolsó falatot is megvonták a szájuktól és megosztották másokkal. Most, hogy megszedték magukat, Budara még egy csipetnyi mahorkált se adott senkinek, Budardha pedig a tojást, — amiből Bara'ka- jevkában tíz darabért öt kopeket kértek — az erdőben tíz kopek alatt még a saját édesanyjának sem adta volna oda. Számomra és Data számára semmijük sem volt: ha szükségünk volt valamire és hozzájuk fordultunk, nem adtak, sajnálták tőlünk. De el se adták, merthogy Data pénzéből gazdagodtak meg és egy csupor tejért szégyelltek pénzt kérni tőlünk. Inkább megtagadták, azt mondták, hogy nekik sincs. Budariha szerzett egy kisüsiöt. Pálinkát főzött és eladta. A bolond Szevának a tűzifa oipeiésétől még a bőr is lenyúzódott a hátáról, de ingyen még csak meg se kóstolhatta a pálinkájukat. A házisör leszűrése után maradt üledék viszont mind Szeváé volt. Ette a szerencsétlen az üledéket, kábultan járt tőle, a hasa meg úgy fel- puffadt, mintha vízkórsága lett volna. A hlisztek megkörnyékezték Budaráókat, kezdték őket győzködni, hogy térjenek át a vallásukra. Budarihát könnyen rábeszélték — innia nem volt szabad pálinkát, de főzhetett és eladhatott amennyit csak ákart. Áttért a hlisztek vallására és attól kezdve nem volt hiánya bikákban — de Budára a világért sem akart áttérni. Igaz, mióta a felesége hliszt lett, ő mint pravoszláv, elveszítette az ágyban a férji jogait — de nem is nagyon bánta, mert nem is akarta annyira azt a dolgot. Viszont ha maga is áttért volna a vallásukra, akkor abba kellett volna hagynia a dohányzást és a pálinkaivást, és arról nem tudott lemondani. Mit tudta az a szerencsétlen, mi vár rá. Ha tudta volna, inkább agyonüti az asszonyt, semhogy megengedje neki, hogy áttérjen. Hát az várt rá, hogy Budariha teljesen szabadjára engedte magát. Ahány hliszt csak volt a faluban, annak mind megfordult az ágyában, de másokat se hagyott ki, pedig arra nem szólt az engedély. Nem hiába mondják, hogy evés közben jön meg az étvágy. A hlisztek meg majd megpukkadtak mérgükben, mert Budarával semmit 979
