Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Csua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek, Bíró margit és Komlósy András fordításai)

nam állt rá a kezűik: gerendát, szarufát, ajtót és mit tudom én még mit nem. Amíg velünk voltak, azalatt az egy hónap alatt megkerestek négy cservonyecet. Megtömték a hasukat, szegények. Egy 'kicsit fel is nuiházkodtak, már amennyire az erdőben kellett. Amikor a falak már álltak, félbehagyták a házat és istállót kezdtek építeni. Nekiálltak és két hét alatt építettek egyet, de olyat, hogy öt tehén is elfért volna benne a szaporulatával, akkora volt. „Ezek azért jöttek ide, hogy letelepedjenek és meggazdagodjanak” — gondoltam. Data annyira örült a házaspár munkájának és igyekezetének, mintha néki épült volna az a ház és istálló.

Na, jól van! Egy napon, úgy dél körül lehetett, én meg Data ülünk az erdőben, pihenünk, faiatozgatunk. Odajön Budara és Budaniiha. Megkínáljuk őket. Beszélünk erről, beszélünk arról, egyszer csak Budairiha elkezdi, hogy ők még nem tudják any- nydra jól ezt a mesterséget, nem haladnak elég gyorsan a munkával, így nem gyalulnak elég sok deszkát, ezért egy nap alatt fejenként csak egy rubelt tudnak megkeresni, a kiadás pedig, ugye, mi is tudjuk, rengeteg. Be kell fejezni a házat, szükség van ágyneműre és még ezer más dologra. Tehenet is szeretnének venni, de nincs rá elég pénzük. Nem adnánk-e kölcsön tizenöt rubelt, még vasárnap megvennék a tehenet, aztán ahogy akarjuk, ledolgozzák vagy készpénzben fizetik vissza a kölcsönt. Data szóhoz sem hagyott jutni, odaadta Budarihániak a tizenöt rubelt, és azt mondta nekik, hogy az ilyen dolgos emberek mindent megérdemelnek, vegyék meg maguknak a tehenet és az isten majd megsegíti őket. Budaráék százszor is megköszönték, üldögéltek még egy kicsit, aztán elindultak a házuk felé.

Az igazat megvallva, nem tetszett nekem se az, hogy odajöttek hozzánk, se az, hogy pénzt kértek Datától. Nem sajnáltam én a pénzt, isten a tanúm, de valahogy nem tetszett nekem ez a dolog, meg is mondtam Datának.

— Miért nem tetszik? — kérdezte tőlem.

— Magam sem tudom — mondtam —, de van valami rossz előérzetem, majd meglátod, hogy igazam van.

Vasárnap Budara és Budariiha még éjnek idején elindult Rarakajevkába, hogy minél korábban kiérjenek a vásárba. A faluinak már apraja-nagyja, odavalósiak és nem odavalósiak mind tudták, hogy tehenet mentek venni. Már reggel észrevettem, hogy valami megváltozott, mintha minden másképp lett volna. A férfiak gondterheltek voltak, az asszonyok meg alulról néztek fölfelé, mint alkik haragszanak. „Mi történt?” — gondoltam magamban. Ezt a helybeliekről mondom, mert a nem odavaló- siak többsége szétszéledt, aki pedig a faluban maradt, olyan volt, mint amilyennek máskor is láttam.

A falu a hegy oldalában feküdt, és a piactérről le lehetett látni a hegyoldalra. Azon a hegyoldalon vezetett fed az út. Aki Barakajevfcából jött, annak ezen az úton kellett jönnie, máshonnan nem jöhetett fel a faluba. Már dél is jócskán elmúlt. Látom, hogy a helybeliek a családtagjaikkal együtt összegyűltek a piactéren és az utat figyelik. Csöndben voltak, hébe-hóba ha szólt valaki, de a szemüket nem vették le az útról. Ültek, mint a füliesibaglyok, mintha halottas menetet vártak volna onnan. Sejtettem, hogy miért várakoznak, de azért kifigyeltem a beszélgetésüket. Bebizonyosodott a sejtésem: Budaráékat és a tehenüket várták. Nincs abban semmi furcsa, ha egy parasztember meg alkarja nézni, milyen marhát vett a szomszédja, de ezek között a jóemberek között egy sem volt, akinek ne lett volna legalább öt tehene, számítsd hozzá a szaporulatukat, és akikor ott vannak még a disznók, a kecskék, a tyúkok meg a libák. Csodálkoztam nagyon, hogy a Budaráék egyetlen tehene megéri nekik a várakozást. Annak idején ezek az emberek is pucéran és éhesen jöttek ide, de akikor már igencsak tehetős volt mind. A kivágott fáknak kiásták gyökereit és temérdek krumplit ültettek a helyükre. Annál jobb termés nem is létezik. Olyan fajta krumpli terem ott, aminek ibolyaszínű a héja, a gumója akkora, mint az öklöm, de láttam káposzta nagyságút is. Egy zsák elültetett krumpli huszonöt zsák termést ad. öt-hatszáz zsák krumplija terem minden családnak. Azt eladják. Tavasz- szal adják el, amikor felmegy az ára. Emellett még búzát és kukoricát is termesztenek, és külön jövedelmük van a fafeldolgozásból is. Hatalom azon az istenhátamö075