Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Csua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek, Bíró margit és Komlósy András fordításai)
götti helyen nincsen, adót szedni se jár aura senki. Gazdagok azok, nagyon gazdagok! Sehogyise tudtam megérteni, hogy miért várták Budara tehenét ilyen feszülten, ökölbe szorított kézzel. Elmondtam Da/tának, hogy mi a helyzet. Valamit farigcsált éppen a fejszéjével. Abbahagyta, odamentünk mi is és leültünk a piactéren. Budarának már meg kellett volna jelennie Budari'háival és a tehénnel, de még nem jöttek. Egyetlen szót se szólt senki, de majd szétvetette őket az izgalom. — Úgy látszik, megtámadták őket a rablók és elvették a tehenüket! — mondta az egyik. Erre olyan röhögés tört ki, mintha valami nagyon nevetségeset mondott volna. Az ember megörült a sikerének, ezért tovább folytatta: — A rablók bizonyára megölték Badarát és Budarihát! Erre megint röhögtek. Az ember akkor már nem is hagyta abba, a többiek pedig nevettek, amíg bele nem fáradtak. Amikor aztán elfáradtak, ugyanolyan csöndben ültek tovább, mint azelőtt. Az az ember megint megpróbált viccelődni, de senki sem reagált rá, így aztán elhallgatott az is. Egyszer csak mégis megjelent Budara valahol a távolban. Lassan közeledtek. Ku- bánban is az a szokás, hogy a marhának kötelet kötnek a szarvára és úgy vezetik. Jön elöl Budara, fogja a kötelet és húzza a tehenet. Mögötte Budariha, vesszővel a kezében. Közelebb értek. — Kecskét vettek, kecskét! — kiáltott fel valaki. Az emberek halkan kuncogtak, visszafojtották a nevetést, nehogy Budariha észrevegye. Nem kecske voűt az, tehén volt, jófajta hegyi tehén. Nem ismerték a szerencsétlenek ezt a fajtát. Akár az ő teheneik, ez sem ad sok tejet, de ennek a tejéből két-héromszor annyi vajat lehet köpü'lni, mint az övékéből. Ezdk ezt nem tudták, és azon örvendeztek, hogy kis tehén kevés tejet ad. . Jöttek felfelé az emelkedőn, és amikor úgy húsz lépésre lehettek tőlünk, ezt suttogta valaki: — Odanézz, nincs farka a tehenüknek! A tehén farka tényleg meg volt kurtítva, talán egy arasznyi ha volt, vagy egy kicsit hosszabb. Erdős helyen minél hosszabb farka van a tehénnek, annál jobb, mert azzal könnyen el tudja kergetni a szúnyogokat és a legyeket. Amelyiknek rövid a farka, az szenved, megkínozzák a legyek. Az elkínzott, agyongyötört állat pedig kevesebb tejet ad. Ahogy meglátták a csonka farkú tehenet, mindnyájan megnyugodtak: Budaráék tehene rosszabb, mint az övék! Szétszéledt a nép. Ki haza ment, ki meg a dolga után nézett. — Láttál már valaha ilyen ostoba és gonosz embereket? — kérdezte tőlem Data. — Vajion miinek örülnek? Hát nem annál jobb nekik, miinél több a gazdag szomszédjuk? Ha szükséged van valamire, átmégy a módos szomszédhoz, az tud segíteni, támogatni. Nem értem, miféle népség ez! Data tényleg nem ismerte ezeket az embereket. Én ismertem őket. Legszívesebben fölfalták volna egymást. Irigy volt mindegyik. Ez van akkor, ha a koldus meggazdagszik. Ezek a falvak mind meggazdagodott koldusok falvai. Nagyon rossz emberek ezek, de figyelj csalk, mindjárt megtudod, mi lett Budaráékkai és a tehenükkel. Bekötötték Budaráék a csonka farkú tehenüket a Csiikovani palotájához hasonló nagyságú istállójukba, elkezdték fejni, és mit gondolsz, mi történt? Az ““történt, hogy abban a faluban nem akadt még egy ilyen jól tejelő tehén. Senki se tudott beletörődni, hogy az a k/urtafarkú kecske több tejet ad, mint az ő tehenük. De megérte ám a pénzét az a Budariha is! Szerzett valahonnan egy üvegedényt, üresen vitte be az istállóba és színültig megtöltve hozta ki onnan, aztán így vitte a házába az egész Világ szemelláttára. Tudta, hogy az ablakból fél szemmel figyelik az irigy szomszédok, és úgy ment, mintha nem is egy kancsó tejet, hanem Dadiani örökösét tartaná a kezében. Megőrjítette az egész falut az az átkozott nőszemédy. Eltelt megint egy kis idő. Budaráék tehenének kezdett elapadni a teje. Egy hét 976
