Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Czakó Gábor: Eugémia (novella)
az egyszeri hülyegyerek, aki megszökött az intézetből, mert direktbe vette az Anyák Napi ünnepélyt. Bandi az út mentén hevert. Hanyatt, és valamiféle koszos fűszálat rági- csált. Adél szeme elhomályosult egy újabb bőgési rohamtól, így nem vette észre az adott időben. Szerencsére a Trabant kerekei nem olyanok, mint az idő vagy a történelem kerekei. Megfelelő tengelykapcsolással visszaforgatta őket. — Milyen tevékenységet folytatsz te itt? — Álmodom egy nőről, akit nem ismerek. Adél önmagára s nem Lüttyöm Zsuzsiettára gondolt. — Kiről... ki az? — Hogy ki? Nem tudom. Én sohase kérdem. Ügy kél föl bennem, mint nyáreste holdja... Bár őszre járt, mégis kelt a hold! Adél finom női ösztönnel nem jegyezte meg, hogy „ez a nyáreste (őszeste) vastörvénye”. Az egyetemen tanult ó eugémül, így, ha törve is, de értette volna Bandi különös beszédét, ha nem értette volna egyébként is! A folytatás! — ... s Ő énrám vár. Be régen is várhat.. . — Én várlak! — Adél nyitva hagyta a kocsi ajtaját, majd átugrott az árkon. Letérdelt a fűbe Bandi mellé, és nézte a szemét. Semmi konstruktív nem jutott eszébe, így azt állapította meg, amit látott. — A két szemed... milyen nagy... — És nem ragyog, és nem ragyog. — Nekem ragyog! — Adél egyértelműen a látvány elvtelen befolyása alá került. Most Bandi is belenézett Adél szemébe. Melegen, barnán és sokáig: — Áldott csodáknak tükre a szemed, mert engem nézett... Az úton pótkocsis kamion zúgott el. Kapcsolatot teremtett a Trabantocska ajtajával. — ... Áldott ezerszer az asszonyságod, mert engem nézett, mert engem látott — folytatta Bandi, nem engedve a melegségből. — S mert nagyon szeretsz: nagyon szeretlek, s mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb. A kamion a kanyarban megszakította a .kapcsolatot az uszályába került társutasával. A Trabant az árokba pottyant, lángra lobbant, és úgy égett, mint a szerelem! 419
