Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Tardy Lajos: Guram Saradze, irodalmunk és tudományunk grúz kutatója
csületszóra engedtek ki a hadifogolytáborból, bocsátotta a költő-műfordító rendelkezésére. A kéziratos hagyaték tüzetes átvizsgálása során Saradze nagyszámú, grúz népi játékokat, dalokat, verseket stb. tartalmazó Vikár-kéziratra bukkant, amelyek már egymagukban bizonyították Vikár Béla grúz nyelvi tanulmányainak intenzív voltát. Mi több, előkerült Vikár Bélának magakészítette, házi használatra összeállított grúz-mingrél-szván összehasonlító szótára is, melyet abház és őszét egybevetések egészítenek ki. Ami pedig grúz segítőtársait, nyelvmestereit illeti, Saradze kutatásai nyomán ezeknek köre is lényegesen kiszélesedett. Az előbb említetteken kívül Giorgi Kalandadze, David Szadzsaja, Levarszi Mamaladze, Irakli Mukbaniani, a mingrél Szicsinava és Barkalaja, továbbá egy Jászon utónevú őszét férfiú vett részt mind a nyelvoktatásban, mind az éposz árnyalatainak értelmezésében, mind pedig Vikár nyelvhasonlítási kutatómunkájában. Saradze áldozatos Vikár-kutatásait befejezetteknek tekinthetjük. Érdemes vol- % na még megvizsgálni, hogy Vikár kortársa, Asbóth Oszkár — aki nemcsak kiemelkedő szlavista volt, de a grúz nyelvnek is olyan jeles ismerője, hogy a német Adolf Dirr vele lektoráltatta világszerte ismert grúz grammatikáját — ismerte és segítette-e a Párducbőrös Lovag magyarra fordítását vagy sem. Sajnos, Asbóth iratanyaga elpusztult a második világháború folyamán, de egyéb anyagokból még előkerülhetnek feltételezésünket megerősítő adatok. A sajtóból most kikerülő újabb Saradze-könyv címe: Tótfalusi Kis Miklós és a grúz nyomdászat. Saradzét már régóta foglalkoztatják a nagy magyar nyomdaművész grúz betűivel kapcsolatos bonyolult problémák és Krisztine Sarasidzének, a grúz nyomdatörténet jeles művelőjének erre vonatkozó megállapításai. Amikor Dán Róbert egyetemi tanár a közelmúltban Amsterdamban megtalálta Tótfalusi Kis Miklós eredeti kézírásos magyarázatával ellátott betűmintáját, szenzációt keltő felfedezésének híre eljutott a grúz tudományos körökbe. Azáltal, hogy Haiman György budapesti professzor megállapította: Tótfalusi Kis Miklós nem azonos a Svédországban megtalált többi betűminta szerzőjével, Saradzenak a grúz nyomdabetű keletkezéstörténetével kapcsolatos elmélete még szélesebb fundamentumhoz jutott. A könyv nem fekszik még asztalomon, méltatásával még kissé várnunk kell. Most elégedjünk meg azzal, hogy a hazájának művelődéstörténetére oly fogékonyan figyelő grúz olvasó rövidesen saját anyanyelvén olvashatja Tótfalusi Kis Miklós életrajzát és nyomdaművészetének tudományos értékelését. * * * 1978-ban jelent meg Guram Saradze első magyar tárgyú — Zichy Mihállyal foglalkozó — könyve. Ezt követte három évvel később a Vikár Béláról szóló kötete. S 1982 második felében lát napvilágot Tótfalusi Kis Miklósról alkotott műve. öt esztendő leforgása alatt három, elmélyült kutatásokon alapuló mű! S a szerző éppen csak hogy „megkezdte” életének ötödik évtizedét... Guram Saradze nemrégen tért vissza hazájába több hónapig tartó oxfordi kutatómunkájáról. A nagyhírű Bodley-könyvtár kézirattára grúz anyagában talált feltáratlan dokumentumok közkinccsé tételével mérhetetlenül gazdagította a grúz historiográfia és a grúz irodalomtörténet adattárát. De hazaérkezve még csak futólagosán ismertette eredményeit: előbb Tótfalusi Kis Miklósról írt könyvét rendezte sajtó alá. Figyeljünk fel, olvasók és ítészek, irodalom- és művészettörténészek, illetékesek és nem illetékesek Saradze Guram munkásságára. Megérdemli. 981
