Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Győrffy László: A kultúra ingázói
A NAGY UTAZÁS — NEM REGÉNYCÍM (A társulati listákon 964 prózai színész szerepel, a színésztársadalom helyzetének felmérésével megbízottak 851-et tudtak megkérdezni, 489 budapestit és 359 vidékit.) Ha a hiányzó 113 színésszel számolunk még, nyugodt szívvel felkerekíthetjük a vidékiek létszámát 420—430-ra, s ebből — a gyakorlat bizonyítja — egyötöde, tehát kb. 80—90 ember végleg letelepedett egy-egy vidéki városban. (Bár a felmért össz- létszám 79%-ának Budapesten van állandó lakása, 58%-a játszik valamelyik fővárosi színházban és 42%-a vidéken. Az ingázó színészek létszáma végül is kb. 340—350 fő. Tehát egy közel tizenegy milliós országban ennyi színművész gondjáról van szó. A színészek általában néhány szerződés után letelepednek valamelyik városban, gyakorta, mint vezető színészek. Óhatatlanul a közismert 22-es csapdájára kell gondolni, hiszen aki lakással rendelkezik, sőt, családot alapít, már nehezebben mozdul másik városba. Tehát kiszolgáltatottabb, mint az, akinek sem lakása, sem családja az adott városban. Ugyanakkor, aki letelepedik az „hűségnyilatkozatot” tesz az illető város színházának és így könnyebben kap nagyobb szerepet. Esetleg a helyben kiharcolt szerepek kárpótolják az országos ismeretlenségért. De az is lehet, hogy végképp kiszolgáltatottá vélik, hisz letelepedett, nem igen szerződik el. A dolog mindenképpen és kísértetiesen hasonlít a 22-es csapdájához. Ismeretes a Szabolcs-Szatmár megyei dolgozók ingázó élete. Munkaalkalom, mondjuk, a vas- és építőiparban, munkásszállás, heti haza, illetve visszautazás, otthon a háztáji vagy legalább állattartás. Egyszóval pénzgyűjtés pár évig. Hogy ki, mi módon, és meddig éli ezt az életet, arról „fekete vonat” címszó alatt rengeteg híradás látott nyomdafestéket. Azt is tudjuk, hogy ezek a dolgozók ma már nélkülözhetetlenek, például az építőiparban. Államilag deklarált juttatásaik között szerepel a vasúti kedvezmény és a különélési pótlék, hogy csak a két legfontosabbat említsem. A közvetlen termelésben résztvevők heti utazása, átlagosan 300 km, azaz havi 1200 km. . És most nézzük a nem letepedett 340—350 színésznek, mint a vidéki kultúra potenciális terjesztőinek a helyzetét. ök azok, akik szintén — országosan 300 km-es átlagot számolva — hetenként utaznak családjukhoz, hozzátartozóikhoz. Bár tanácsi dolgozók, de pines 50%-os vasúti kedvezményűik. Nem produktív dolgozók, halljuk az indoklást. Valóban, nem gyártanak aktákat, nem intézik egy város közigazgatási életét, csupán kultúrát adnak az adott városnak, megyének. Ez, úgy tűnik, nem produktív teljesítmény. A családosok, eltartók vasúti kedvezménye havi négyszeri utazást engedélyez személyvonat másod- osztályon, melyből 1982. január 1-től 80%-ot térít meg a színház. Csakhogy a vidéki színész, mivel ideje kevés, gyorsvonaton utazik, ennek pótdíját már nem térítik meg, így egy utazása, megint csak országos átlagot számolva, 120—130 Ft-ba kerül, havi négyszeri utazást számítva, 480—520 Ft. Az autóval rendelkezők rosszabbul járnak, a havi benzinköltség: 1200—1500 Ft. Hogy a szakszervezet vezetősége megpróbálta a vasúti költségek módosítását, és nem sikerült: „a MÄV nem terjeszti ki a kedvezményesség jogát a vidéki színészekre”, jött a válasz, ez nem vigasztaló. A két tárca illetékes minisztereinek közös megegyezés alapján írott néhány sora, azt hiszem megoldaná annak a 340—350 embernek legalább vasúti költség gondjait. A vidéki színészek, bármilyen hihetetlen, nem kapnak különélési pótlékot sem, mint mondjuk egy mátészalkai építőipari malterkavaró. Nem hinném', hogy ez fontossági sorrenden múlná, hisz a vidéki színész házat valóban nem épít, nem ad otthont, csupán a szellem és a lélek otthonát teremti meg egy-egy vidéki városban. Nem csak hétköznap, de vasárnap is. Ezzel szemben 1982. január 1-től a budapesti munkásszállásokon lakó építőipari dolgozók különélési pótléka naponta 30 Ft. A bejárók naponta 20 Ft-ot kapnak. Ez akárhogy is számolom, havi 600—900 Ft bérkiegészítést jelent. Mondjuk annyit, amennyit egy vidéki színész költ havonta arra, hogy lássa a családját, hozzátartozóit vagy a szeretőjét. Nem ő kap pénzt, hogy más városban 945
