Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Czímer József: A bozsoki megbeszélésen

tünk) adott kifejezést' először a szóból való kiábrándulásnak. Ezt is sokan félreértették, vagy félremagyarázták, nekem ez itt azt jelentette, hogy ezekben a drámákban nem a dialógus viszi előre a cselekményt, ha egyáltalán lehet itt cselekményről beszélni az ugyancsak lejáratott „fait divers” értelmében. Ezékután én magától értetődőnek találtam, hogy egy rendezői színháznak kellett megszületnie, hogy Nicolas Bataille színre vihesse a Kopasz énekesnőt, vagy Roger Blin a Godcrt-ra várvá-t.

Persze, egyes rendezők a színházakban mindebből azt szűrték le, hogy az írói szónak a színházban nincs többé jelentősége. Nem akarok itt a kérdés részleteibe belemenni, csak arra hivatkozom, hogy minden új jelenség, mozgalom, áramlat sikere azzal kezdődik, hogy buzgó híveik eltúlozzák, szimplifikálják, vulgarizálják. Így volt ez minden irányzattal, még a freudizmussal, sőt a marxizmussal is. így van a rendezői színházzal is. De mindén újat csak a jövő, nem a múlt felől szabad bírálni. A freudizmust lehet bírálni, de nem a múltszázadvégi bécsi orvoskongresszus erkölcsi elvei alapján, A marxizmust is csak a jövő, nem a kolonializmus felől. Igaz, voltunk tanúi olyan jelenségnek is, hogy — nemcsak nálunk — visszaéltek a rendezői színház sikereivel és valami íróellenes önkényt honosítottak meg a színházban. De gondoljuk meg, mi lett volna, ha mondjuk a gyógyszerkutatást megállították volna a Borgia-család jól képzett méregkéverői miatt, vagy egyes megvesztegethető bírák miatt megszüntetnék az ítélkezést. De hadd emlékeztessek rá, hogy még abban sem, hogy rendezők klasszikusokat és nem klasszikusokat nyakra-főre átírnak, néha elképesztő tehetségtelenséggel és önteltséggel kiforgatnak, abban sem egészen ártatlan az irodalom. Az ötvenes évek elején, mikor az Ifjúsági Színház dramaturgja lettem, az asztalomra emeltek egy hatalmas paksamétát. Sokszorosított szinopszisok voltak benne, amelyekben olyan írók, akiknek színházihoz közük volt, vagy maguk is drámaírással foglalkoztak, példát mutattak a színházi dramaturgiáknak, hogy hogyan kell „ma” színre vinni Kisfaludy!, Szigligetit, Csákyt és más „félklasszikusokat”. Számomra, az újonc számára, elképesztő ajánlások voltak bennük. Hogy a báró legyen haladó értelmiségi, a hősnő parasztlány, a darab ne úgy végződjék és már nem is emlékszem, miféle képtelenségek. Egy szövetségi értekezleten afféle „heiliger Narr"-ként tiltakoztam az ilyesmi ellen és kifejtettem, hogy ha egy darab haladó, játsszuk el úgy, ahogy megírták, ha reakciós, ne játsszuk. Nem voltam elkészülve rá, milyen vészt idézek a fejemre. Nemsokára kaptam a Szövetségtől az akkori titkár aláírásával egy hivatalos levelet, amelyben — nem számítva rá, hogy scripta manent — felháborodva vették tudomásul, hogy a jegyzőkönyv tanúsága szerint én nem értek egyet a párt és az állam kultúrpolitikájával és ezért fegyelmi eljárást helyeztek kilátásba ellenem. Ez azonban nem akadályozta meg a Szabad Nép kritikusát abban, hogy mikor az Egri csillagok színpadi változatának írója darabja végén Dobó Istvánt, az ország leggazdagabb földesurát a kommunizmus eljöveteléért imádkoz- tatta, ezért ne a dramaturgiát vonja felelősségié. Később egy színházi konferencián Siklós Olga, aki akkor szintén az Ifjúsági Színház dramaturgja volt, ezt egy bátor felszólalásában szóvá is tette. Ezért mondom, hogy még az ilyen természetű túlzásokban is mutattak írók rossz példát a színházaknak. (Vigyázat: írókat és nem az írókat mondtam.)

Harcolni tehát a hibák ellen kell, nem a jelenség ellen. És támogatni kell azokat a fiatal írókat, akik új hang színpadi reményében dolgoznak. Hogy milyen lesz a jövő színháza és a jövő drámája, nem tudom. Olyan lesz, amilyennek majd az új nemzedékek a maguk száméra kialakítják. Ami pedig engem illet..., azt hiszem Proudhonról mondják, hogy olyan társadalmat kívánt, amelyben őt, mint reakcióst, felakasztják. Én mindig olyan kort reméltem, amelyben az én dramaturgi szemléletemet, mint ósdit, elavultat, félretolják. Bízom benne, hogy ehhez ez a hasznos tanácskozás is hozzásegít.'

939