Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Páskándi Géza: Ifjú drámaíró, nemzeti dráma

vizet iszom, mert ez táplál. Ihatóvá csakis a konkrét, sajátos ízű víz lehet. A steril egyetemesség, a meddő és magtalan általános csak arra való, hogy a terméketlen (és nem a teremtő) spekuláció fegyverévé legyen. Hogy — manipulative — eltakarja - az engem emésztő, gyötrő vagy éppen tápláló sajátosakat, miközben ő ebből hasznot kíván húzni. 'vCsak látszólag kanyarodtam el a fiatal magyar drámaírók helyzetétől. Mert ebbe a szituációba születtek bele.

Végezetül, hadd fejezzem be azzal, hogy a fiatalság nem érdem., csak beváltható perspektíva. A „nekem még több időm van” helyzete. A természet az ifjúság által ád haladékot életnek és halálnak. De ahogy vannak fiatalos öregek, éppúgy vannak öreges fiatalok. Ifjút, aki egy akadémikusabb irányzathoz tartozik éppúgy láthatni, mint. vén avantgarde-művészt. Kétségtelen mindkettő furcsa látvány: a kimért, tartózkodó formák ifjú híve éppúgy, mint az állandóan foimátrobfoantó, örök változékony vén pipás. De még így is kitűnik: az ifjúság legfőbb szépsége — a lehetőségek promiszkuitása, tágassága. Értéke is ennyi: a lehet valőrje. Azt kívánom nékik, hogy minél több Lehet-tel találkozzanak a színműírói pályán, s az önmaguknak, másoknak tett vagy kimondatlan ígéreteiket mihél hamarabb váltsák valóra.

932