Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Pomogáts Béla: A magyar avantgarde utóélete

ve a Kerényi Károly szerkesztette Sziget című kiadványsorozat köteteiben jelentek meg. Ezekből a tanulmányokból A láthatatlan történet (1943) címmel adott közre válogatást. Fordításában jelentek meg Herakleitos (1936) és Kung fu-ce 11943) művei, továbbá Henoch Apokalypsise (1945). Az „esszéíró nemzedék” széleskörű műveltségét és gondolati igényességét képviselte, személyes kifejezési formáját az esszé műfajában találta meg, az irodalom és a bölcselet határterületén. Filozófiája a „krizeoló- giai” gondolkodás rendjébe illeszkedett, 1938-ban A világválság címmel jelentetett met nagyobb tanulmányt és bibliográfiát. Ösztönzői Kierkegaard és Jaspers voltak, az utóbbi bölcseletét Szellem és egzisztencia (1941) címmel mutatta be. A társadalom és kultúra válságát azzal magyarázta, hogy az ember elveszítette a létezés teljességének ismeretét, s elhomályosult előtte a lét eredeti értelme, amelynek a történelem hajnalán még birtokában volt. A kor romboló szellemi válságával szemben az ősi kultúrákban és mítoszokban kereste az emberi lét magyarázatát, ezért fordult érdeklődése a keleti filozófiához és misztikához (az Upanishadokhoz, a Tao Te-king-hez, a tibeti Bardo Tödol-hoz, Henoch apokrif irataihoz, Hermes Trismegistos-hoz), illetve az európai misztika (Eckehart mester, Jakob Böhme, Franz Baader) műveihez. Ezekről a művekről adott képet A száz könyv (1945) című tanulmányában, illetve Anthologie Humana: ötezer év bölcsessége (1946) című szöveggyűjteményében. Az ősi tradícióra akarta felhívni kortársai figyelmét, az „aranykori hagyományban” találta meg a „scientia sacrát” amely a létezés végső értelmét tárja fel. A költészetet, a művészetet e „scientia sacra” letéteményesének tekintette, ez a meggyőződése szabta meg mű- vészetszemdéletét.

Kezdetben bizalmatlanságot érzett a művészeti avantgarde iránt, A kubizmus (1944) című tanulmányában az absztrakt művészet geometrikus, racionalista jellegét vetette el. A művészeti szürrealizmusban és absztrakcióban viszont ugyanazt a metafizikai igényt ismerte fel, mint az archaikus művészetben. E felismerés jegyében vállalta a magyar avantgarde művészet-teoretikusának feladatát. Feleségével, Kemény Katalinnal írott Forradalom a művészetben: Absztrakció és szürrealizmus Magyar- országon (1947) című könyvében Ferenczy Károly, Csontváry Kosztka Tivadar és Gu- lácsy Lajos munkásságától az Európai Iskola tevékenységéig tekintette át a magyar művészet történetét. A szürrealizmusban és az absztrakcióban a mágikus művészet örökösét látta, a „tremendum”-ot: „a megborzongató magasabb hatalom jelenlété”-t fejezte ki. Ennek a felfogásnak az alapján állította szembe egymással a „realista” és az „absztrakt” művészetet: „a közösségi életrend individualizálódása a művészetben minden esetben úgy jelentkezik, hogy a művészi alkotás tremendum jellegét elveszti és egyéni gyönyörködés szenzuális tárgya lesz, ehhez képest a szenzuális (realisztikus) ábrázolásra tér át és merő érzéki látvánnyá válik, az individuális életrend kollekti-vizálódása pedig a művészetben mindenütt úgy jelentkezik, hogy a művészi alkotás merő érzéki látványszerűségét leveti, szenzuális ábrázolási módjától (realizmusától) eltávolodik és az, ami régebben csupán műtárgy volt, most mágikus megszólító erejű tremendum lesz s ehhez képest imaginativ ábrázolásra tér. E törvény- szerűség alól kivétel nincs.”

A modern képzőművészetnek ezt az elméletét igen élesen támadta a marxista ideológiai kritika. Ennek a támadásnak a következtében szorult ki Hamvas Béla a szellemi életből, 1948-ban könyvtárosi állását is elveszítette, nyugdíjaztatásáig vidéki építkezéseken dolgozott. Néhány fordítása jelenhetett meg csupán, 1963-ban az ő tolmácsolásában adták ki a japán Muraszaki Gendzsi regénye című művét. Számos tanulmánya, valamint teljes szépirodalmi munkássága kéziratban maradt.

Az avantgarde mozgalom felújulása, elméletíróinak nyilvános fellépése csupán időleges lehetett, a magyar avantgarde „utóéletének” e mozgalmas szakasza az 1945— 1948-as korszak irodalmi és művészeti életével párhuzamosan haladt. A Kortárs munkája viták között folyt, az avantgarde mozgalom és a kommunista kultúrpolitika ellentétei újultak fel, ha a koalíciós viszonyok egyelőre fékezték is az összeütközéseket. Kassák Lajos 1947 október 19—i bevezető előadása a Zeneakadémián (Szemtől szembe) vagy a Kortárs megindulásának első évfordulójára írott programcikke (Visz- szapillantás és tovább) a művészet függetlenségét kívánták, és hasonló elveket kép850