Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Pomogáts Béla: A magyar avantgarde utóélete
renc is, ők azonban Kállai Ernő vezetésével hamarosan kiváltak az iskolából, és létrehozták a Négy világtájhoz elnevezésű csoportosulást. A mozgalom művésztagjaihoz művészetteoretikusok: Hamvas Béla, Kállai Ernő, Kampis Antal, Kemény Katalin, Mezei Árpád és Pán Imre, illetve írók: Kassák Lajos, Mándy Stefánia, Weöres Sándor csatlakoztak, emellett az iskola kapcsolatot tartott Füst Milánnal és Szentkuthy Miklóssal, valamint a francia szürrealista művészet átmenetileg Budapesten élő elméletírójával: Marcel Jean-nal is. Ugyancsak kapcsolatban állott a francia Claude Serbanne-nal, aki a Calhiers du Sud című folyóiratban népszerűsítette az iskola törekvéseit. Az Európai Iskola mozgalomszervező tevékenysége — képzőművészeti kiállítások szervezése mellett — előadások rendezésében, továbbá füzetsorozatok megjelentetésében öltött alakot. Az előadássorozatok keretében Szentkuthy Miklós angol írókról (James Joyce, Blake, Dickens, Shakespeare), Mezei Árpád az „ismeretlen francia irodalom” nagyjairól (Marquis de Sade, Aloysius Bertrand, Rimbaud, Lautréamont), Kiss Pál és Pán Imre művészettörténeti kérdésekről adott elő. A mozgalomnak két kiadványsorozata jelent meg, mindkettő Pán Imre szerkesztésében. Az „Európai Iskola Könyvtára” Kiss Pál, Mezei Árpád és Pán Imre tanulmányait, Pán Imre verseit és Korniss Dezső metszeteit, az „Index Röpirat és Vitairat Könyvtár” Hamvas Béla és Pán Imre tanulmányait, Pán Imre verseit, Füst Milán Aladdin atyja sírjánál című elbeszélését, Weöres Sándor Testtelen nyáj című prózaversciklusát, továbbá Herakleitos, Apollinaire, Manuel Agüelar, Baudelaire, Breton, Eluard, Tarry, Proust, Picasso, Herbert Read és Siegfried Giedion műveit adta közre. A magyar avantgarde áramlatok elméletírói közé tartozott Hevesi Iván (1893— 1966) művészettörténész és művészetkritikus. A budapesti egyetemen tanult, 1917— 1918-ban a Jelenkor című kritikai folyóirat szerkesztője volt, majd a Ma munkatársa lett. 1919-ben Kassák folyóiratának kiadásában jelent meg Túl az impresszionizmuson című munkája. 1920-tól a szociáldemokrata párt keretében végzett kulturális szervező munkát, 1924—1934-ben az Országos Fdlmiskolában tanított filmdramaturgiát. 1922- ben jelentette meg A művészet agóniája és reinkarnációja című vitairatát, majd Pa- lasovszky Ödönnel együtt Milliók kultúrája című manifesztumát, amely a hazai avantgarde mozgalom újjászervezését kezdeményezte. Részt vett Palasovszky Ödön avantgarde színházmozgalmában, művészettörténeti, film- és fotózás-elméleti műveket adott közre. A felszabadulás után Kassák Lajos folyóiratainak munkatársa lett. 1947-től 1951-ig az Iparművészeti Főiskola tanára volt, művészet- és művelődéstörténetet adott elő. Élete végén elsősorban a fotóművészet esztétikájával és történetével foglalkozott, A magyar fotóművészet története című könyve 1958-ban, Az egyetemes fotóművészet története című munkája 1964-ben jelent meg. Halála után adták ki A némafilm története (1967) című tanulmánykötetét. Kállai Ernő (1890—1954) a konstruktivista, illetve absztrakt művészet elméletének kidolgozására vállalkozott. Polgári iskolai tanárképzőt végzett, majd 1913-ban Angliában, a skandináv országokban és Amerikában tett tanulmányutat. Kassák Lajossal megismerkedve a Ma köréhez csatlakozott, s egyike lett a folyóirat teoretikusainak. 1920-ban Berlinbe távozott, a modern képzőművészetről, művészeti kiállításokról közölt írásokat. Szerkesztette a Jahrbuch der jungen Kunst című kiadvány- sorozatot, majd 1928-ban Dessauba költözve a Bauhaus tanára lett, s Moholy—Nagy örökét átvéve szerkesztette a Bauhaus — Zeitschrift für Gestaltung című folyóiratot. 1929-ben Der Kunstnarr címen jelentette meg egyetlen számot megért folyóiratát. Ebben az időben a konstruktivista irányzat híve volt, ennek az irányzatnak a törekvéseiről számolt be a bécsi Mában és a kolozsvári Korunkban, de munkatársa volt a Nyugatnak, az Üj Földnek, majd Kassák Munka című folyóiratának is. Űj magyar piktúra (1925) című munkája egyszerre jelent meg Budapesten magyarul és Lipcsében németül, 1926-ban Kozma Lajosról, 1934-ben CzóbeJ Béláról adott ki művészeti kismonográfiát. 1935-ben hazatért Magyarországra, 1939-től 1944-ig a Pester Lloyd művészeti rovatvezetőiéként dolgozott. Ekkor adta közre Mednyánszky Lászlóról írott könyvét (1943), valamint Cézanne és a XX. század konstruktív művészete (1942) című munkáját. 848
