Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Kiss Ferenc: Csoóri Sándor I.
Csoóri ismeretében elképzelni is nehéz, hogy jutott ilyen messziről önmagához. A mezőkövesdi színjátszók egyik produkciójában pl. levetkőzik egy helybeli lány. A költő ebben az ízlés, a lélekváltozás nagy előremozdulását észleli. (Tánc, hajlékony deszkákon). A haszonleső okossággal szemben a maga gondolkodásának zűrzavarát, a hagyománnyal szemben a kialakulatlanságot hirdeti termékenyebbnek a jövő szempontjából. (Ideges napló). Jól tudjuk, hogy a hájas konformizmus, a jólfésült alkalmazkodás elleni tüntetés szükségképpen vonzódott a zavarba ejtő, bujtogató nyugtalanság szabálytalan gesztusaihoz, de azt is, hogy Csoóri igazi céljai túl voltak ezeken. A tilalmak ellenére is élni akaró tehetség keresi itt a tenyérnyi helyet, melyen lábát megvetheti. Híven Kosztolányi intenciójához: ha csak a körmére írhat, hát teremtse meg a körömműfajt. Egy egér idegesítő jelenléte a szobában, a hóesés, egy elárvult kutya látványa, a huzamos esőzés élménye' elég, hogy a képzelet s az intelligencia meglendüljön s valami tartalmas lírai reflexiót rögtönözzön. A Kosztolányi által kínált minták hatása ezek kifejtésében is szembeötlő. — Közben azonban a sorsalakító események, a történelem megemésztetlen nagy sziklái sötétlenek a szellem könnyed mozdulatai mögött. „Olyan írásba kell most belekezdeni, melyben egy épülő ház nyolcadik emeletéről lekiált valaki cementért és egy kis jókedvért; amelyben hideg márciusi szél fúj, s vödör csapódik az állványokhoz; olyan írásba, amelyikben az igazságtalanul lecsukott apa hat esztendő után fél visszatérni családjához, nem akarja rájuk kényszeríteni magát (...) Olyat kell írni, amelyben egyetlen vallomás értelme ugyanazt jelenti, amit az élet értelme jelenít...” (A hosszútávú unatkozó). Tehát verset, mert nem kétséges, ábrándjának teljesülését Csoóri változatlanul a verstől reméli. Ekkor megjelent verseskötete, a Menekülés a magányból (1962) e szándék megvalósításának elszánt kísérlete. Elszánt, mert szakítása korábbi módszerével radikális, eredményei pedig bizonytalanok. Míg a prózában megfontoltan építkezett, a versben teljesen eloldja magát az ismerős partoktól. Esszéi fokról fokra, kételyek, feltevések, állítások, módosítások hullámzó folyamatában közelítenek céljuk felé. A vers egyfajta totalitást szeretne egyetlen kerítéssel hálójába fogni. Elszakad tehát a részletektől, s akár egy pohár vizet, igyekszik egyetlen élmény lírai sűrítményében ízlelhetővé, birtokolhatóvá tenni a mindenséget. A szándék ismerős, s a hatvanas évek elején sokféléi sarkallják. Maga Csoóri sűrűn hivatkozik ekkoriban Eluard-ra, de az újabb francia líra egész antológiája (a Dobossy Lászlóé) is azt a meggyőződését erősítette, hogy a versnek a maga módján a világgal egylényegű érzéki csodának kell lennie. Nem a világ részleteit igyekszik tehát megragadni, hanem az egészet átható áramlást, az érzékelés mámorát, azt a hangoltságot, ahogyan magát a lét gyökerén érzi. S ez a törekvés, ahogy tudatosult, mintát jóval közelebb is talált. A „mindenség” szó maga is József Attila műveiből kerül Csoóri szótárába, de hangoltsága, annak hőfoka, életszomja a Szeptemberi áhitat mámorával, tehát a Kosztolányival is közeli rokonságot mutat. Ahogy a „zaklatott szél”, „esők patája”, a mindenséggel összekötő kövek, a tündöklő havak, az álruhaként ráhulló napfény, a homokon fekvő meztelen nő versbetöltő élménnyé jelentékenyülnek s társulni tudnak a tágas világ dolgaival, az önmagában is a szenzuális élmények erejét látszik bizonyítani. Van is olyan verse, mely ezt a szenzuális mámort már megtalált bizonyosságként mutatja fel: Nekem most elég, hogy süt a Nap. A nyár agyagedényéről lepáttognak a virágok. Nekem most elég, hogy a ják mozdulatain túl a mozdulatlan hegyekig látok. (Nekem most elég, hogy süt a nap) Más versében maga szeretne a termő élet lenni, létezni „vörös narancs húsába forrva” (A kezem). A sárgadinnye, amit a lányok esznek, a hajdani édent juttatja eszébe (Lányok dinnyével), a teremtés utáni pillanat még osztatlan ős-egységét. (Áhitat). „Gyümölcsök sárga viharát” társítja az érett asszonyi test látványához (Lebegő táj), 840