Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt

Nemsokára a Baka utcai lakás kezdett még jobban benépesedni. Vas Pista találkozott valahol a városban Öriey Istvánnal, a tehetséges prózaíróval, aki 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig a Rádió irodalmi osztályán dolgozott, de a Magyar Csillag kritikái rovatát is nagyrészt ő szerkesztette. öriey elmondta, hogy a német megszállás után elhatározta, annak tartama alatt szabotálja a Rádiónál a munkát, mert nem kívánt németbarát eszmék terjesztésében részt venni. Orvosi bizonyítványt szerzett, és betegszabadságot kért. A találkozáskor a szabadság ideje már lejárt, és öriey attól félt, keresni fogják Molnár utcai lakásán. Vas István meghívta látogatóiba a Baka utcába, öriey többször is eljött, és egyszer olyan sokáig beszélgettünk, hogy nem járt már a villamos sem. öriey ott töltötte az éjszakát, egy földre helyezett matracon. Jól érezte magát nálunk, otthon pedig az említett ok miatt kényelmetlenül. Fokról fokra ő is odaköltözött, tehát már négyen laktuk a két szobát. Sőt volt egy ideiglenes szállóvendégünk is, a kéthetenként megjelenő Déry Tibor személyében. Neki viselnie kellett volna a sárga csillagot, de azt mondta, képtelen magát sajátkezűleg megbélyegezni, emberi méltóságában megalázni. Csakhogy így száműzte magát a saját lakásából. Ha nem hordja a csillagot, valamelyik lakó biztosan feljelentette volna. Tibor tehát bujdosni kezdett. Mint mondotta, körülbelül tizennégy olyan barátja van, akiben feltétlenül megbízik. Ügy érzi, becsületesebb, ha megosztja közöttük a felelősséget, és minden nap máshová jár aludni. De azt is beismerte, hogy ő is nagyobb biztonságban érzi magát az állandó helyváltoztatás állapotában. Ügy érzi, hogy ha keresnék a német vagy a magyar politikai rendőrség nyomozói, nehezebben találnák meg így, mint hogyha állandóan egy helyen tartózkodna. De vo'tak olyan vendégeink is, akik sohasem aludtak nálunk. Ezek közé tartozott Szébsy János, aki Az erőszak kora című antifasiszta könyvet írta, de kevéssel a felszabadulás után elhagyta az országot. Megfordult a Baka utcában Losonczy Tamás festőművész és felesége is. Sőt emlékszem egy fiatal párra, akik velünk egy házban laktak, de másik emeleten. Ott a fiú volt zsidó, a lány keresztény, és emiatt csak 1945-ben tudtak házasságot kötni. Ök egy légiriadó alatt, az óvóhelyen egy elkapott beszélgetés-foszlánytól kitalálták, hogy Vas István és Marika is hasonló helyzetben vannak. Erre aztán összeszedték a bátorságukat, és egy este becsengettek hozzánk. Azontúl minden este feljöttek, és részt vettek a társalgásban. Ritkább, alkalmi vendégeink is voltak, úgyhogy esténként egész népes kör alakult ki.

Fiatalabb írók jártak-e ott nálatok, a Baka utcában?

Nem. Lengyel Balázst és Nemes Nagy Ágnest például akkor még csak öriey ismerte közülünk. Beszélt is néha róluk, Ide Vas Lstvánék és magam csak a fel- szabadulás után ismerkedtünk meg velük. Tehát ők sohasem jártak a Baka utcában, helyesebben nálunk.

Hogyan élteitek itt, a Baka utcában?

Én reggel elmentem a hivatalba, Marika a Giraud konzervgyárba, dolgozni. Pista őgyelgett a városban, néha beült egy kávéházba, vagy otthon ült és olvasott. Nekifogtunk egy közös vállalkozásnak is. Vas Istvánnal kettesben le akartuk fordítani Jules Laforgue válogatott verseit. Én mindössze 3 verset fordítottam le végül, Pista nekifogott egy hosszabb költeménynek. Magyar címe Érzelmi vesztegzár lett volna, de sohasem fejezte be. Nyugtalanítóbbak voltak az idők annál, hogy folyamatosan dolgozhattunk volna. Pista ezen a nyáron írta az összegyűjtött verseiben Márciustól márciusig címen megjelent ciklus legtöbb versét.

821