Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
És a háziúr milyen szemmel nézett rátok? Hát akkor hadd mondjak el még valamit néhai öreg házigazdánk becsületének védelmére. Vas István és Marika elmondták, hogy sokáig nem mertek az öregúrral bizalmas beszélgetésbe kezdeni, mivel világnézetét, pártállását nem ismerték. Mikor ideiglenes letartóztatásukból kiszabadultak, az öreg Kapotsfy elmondta, hogy miután őket elvitték, két nyomozó még sokáig ott maradt, átkutatni a szobákat. „Még legalább másfél óráig itt kutattak, csak azután mentek el a disznók!” — közölte az öregúr. Ekkor dérült ki, hogy kezdettől fogva együtt érzett azokkal, akiket lakásába befogadott. A verset mikor írtad, milyen körülmények között? Mivel a Baka utca című versemet ezekkel a szavakkal kezdem: „Megborzongva október szelétől...”, bizonyos, hogy a verset 1944 októberének első napjaiban, vagy legalábbis október első felében írtam. Emlékszem, hogy Vas Istvánnak és örleynek még a Baka utcában megmutattam. De 1944. október 15-e után robbanásszerűen szétszóródott a társaság. Vas Istvánnak olyan búvóhelyre volt szüksége, amelyet nem kell ideiglenesen sem elhagynia, örley barátságban volt a Riadó utcában lakó Ottlik Gézáékkal. Ottlikék, Örley kérésére, habozás nélkül készek voltak menedéket adni Vas Istvánéknak. örley, mikor megkezdődött Budapest ostroma, előbb a Fővárosi Oiperettszínlház óvóhelyén bujkált, hiszen katonaszökevénynek is számított, a korábban említetteken felül. Ott idegesítette a túl zajos, bohém társaság, és végül hazaköltözött a Molnár utcába, ahol egy nappal a pesti oldal felszabadulása előtt halálos -bombaszilánk találat érte. Már a Baka utcában is állandóan vele volt -egy kézitáska. Mint mondta, abban őrizte nyomtatásiban még meg nem jelent írásait is. 1945 kora tavaszán, Lengyel Balázzsal, akivel közben megismerkedtünk, nyomoztunk a Molnár utcai házban a táska után, de e redmén y télén ül. Pedig örley egyszer azt mondta nekem, hogy a meg nem jelent írásai jobbak az ismerteknél. Ezek tehát örökre elvesztek. Déry Tiborról -nem tudom, hol vészelte át az utolsó heteket. Az öreg Kapotsfyról azt hallottam, hogy valami betegségben halt meg az óvóhelyen. Én is visszaköltöztem a Kisfaludy közbe. 1944 novemberében már eldöntött kérdés volt, hogy a hivatal Nyugatra települ ki. Köröztek a tisztviselők között egy ívet. Azon olvasható volt a kitelepülési szerelvények indulási ideje, és valamelyikre jelentkezni kellett volna. Én azt írtam be, -hogy egyáltalán nem akarok kitelepülni. Ezé-rt december tizenötödikén törvényellenesen bevonultattak katonai munkaszolgálatra. De csak a Bevonulási Központig jutottam. December huszonnegyedikén megállapítottam, hogy már teljesen zavaros a helyzet, és megléptem a Bevonulási Központból, még mielőtt bármilyen alakulathoz beosztottak volna. Hazamentem, összecsomagoltam csekély élelmiszer-készletemet és a legszükségesebb ruhákat, és egyik nagybátyámhoz költöztem a Vámház körútra (a mai Tolbuohin körútra), aki szükség esetére már korábban felajánlotta ezt a menedéket. Hallhattuk a v&ns közvetlen történetét, és hallottunk a karról, amelyben keletkezett. Számaidra mi jelent ez a vers? Ezt a verset nem annyira művészi alkotásként tartom emlékezetesnek, hanem a történelmi helyzet -miatt, amelyben született és annak a költőnek a személye miatt, akinek versemet ajánlottam, végül mindazon barátaim miatt, akiknek sorsában hajlandó lettem volna jóban-rosszban osztozni, ha ez lehetséges lett volna. De Vas Istvánt és még jó néhány barátomat sókkal nagyobb veszély fenyegette, mint engem, úgyhogy igazi osztozásról nem lehetett szó, legfeljebb 822
