Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt

És a háziúr milyen szemmel nézett rátok? Hát akkor hadd mondjak el még valamit néhai öreg házigazdánk becsületének védelmére. Vas István és Marika elmondták, hogy sokáig nem mertek az öreg­úrral bizalmas beszélgetésbe kezdeni, mivel világnézetét, pártállását nem is­merték. Mikor ideiglenes letartóztatásukból kiszabadultak, az öreg Kapotsfy elmondta, hogy miután őket elvitték, két nyomozó még sokáig ott maradt, át­kutatni a szobákat. „Még legalább másfél óráig itt kutattak, csak azután men­tek el a disznók!” — közölte az öregúr. Ekkor dérült ki, hogy kezdettől fogva együtt érzett azokkal, akiket lakásába befogadott. A verset mikor írtad, milyen körülmények között? Mivel a Baka utca című versemet ezekkel a szavakkal kezdem: „Megborzongva október szelétől...”, bizonyos, hogy a verset 1944 októberének első napjaiban, vagy legalábbis október első felében írtam. Emlékszem, hogy Vas Istvánnak és örleynek még a Baka utcában megmutattam. De 1944. október 15-e után robbanásszerűen szétszóródott a társaság. Vas Istvánnak olyan búvóhelyre volt szüksége, amelyet nem kell ideiglenesen sem elhagynia, örley barátságban volt a Riadó utcában lakó Ottlik Gézáékkal. Ottlikék, Örley kérésére, habozás nél­kül készek voltak menedéket adni Vas Istvánéknak. örley, mikor megkezdő­dött Budapest ostroma, előbb a Fővárosi Oiperettszínlház óvóhelyén bujkált, hi­szen katonaszökevénynek is számított, a korábban említetteken felül. Ott ide­gesítette a túl zajos, bohém társaság, és végül hazaköltözött a Molnár utcába, ahol egy nappal a pesti oldal felszabadulása előtt halálos -bombaszilánk találat érte. Már a Baka utcában is állandóan vele volt -egy kézitáska. Mint mondta, abban őrizte nyomtatásiban még meg nem jelent írásait is. 1945 kora tavaszán, Lengyel Balázzsal, akivel közben megismerkedtünk, nyomoztunk a Molnár ut­cai házban a táska után, de e redmén y télén ül. Pedig örley egyszer azt mondta nekem, hogy a meg nem jelent írásai jobbak az ismerteknél. Ezek tehát örökre elvesztek. Déry Tiborról -nem tudom, hol vészelte át az utolsó heteket. Az öreg Kapotsfyról azt hallottam, hogy valami betegségben halt meg az óvóhelyen. Én is visszaköltöztem a Kisfaludy közbe. 1944 novemberében már eldöntött kérdés volt, hogy a hivatal Nyugatra települ ki. Köröztek a tisztviselők között egy ívet. Azon olvasható volt a kitelepülési szerelvények indulási ideje, és valame­lyikre jelentkezni kellett volna. Én azt írtam be, -hogy egyáltalán nem akarok kitelepülni. Ezé-rt december tizenötödikén törvényellenesen bevonultattak ka­tonai munkaszolgálatra. De csak a Bevonulási Központig jutottam. December huszonnegyedikén megállapítottam, hogy már teljesen zavaros a helyzet, és megléptem a Bevonulási Központból, még mielőtt bármilyen alakulathoz be­osztottak volna. Hazamentem, összecsomagoltam csekély élelmiszer-készlete­met és a legszükségesebb ruhákat, és egyik nagybátyámhoz költöztem a Vám­ház körútra (a mai Tolbuohin körútra), aki szükség esetére már korábban fel­ajánlotta ezt a menedéket. Hallhattuk a v&ns közvetlen történetét, és hallottunk a karról, amelyben keletkezett. Számaidra mi jelent ez a vers? Ezt a verset nem annyira művészi alkotásként tartom emlékezetesnek, hanem a történelmi helyzet -miatt, amelyben született és annak a költőnek a személye miatt, akinek versemet ajánlottam, végül mindazon barátaim miatt, akiknek sorsában hajlandó lettem volna jóban-rosszban osztozni, ha ez lehetséges lett volna. De Vas Istvánt és még jó néhány barátomat sókkal nagyobb veszély fe­nyegette, mint engem, úgyhogy igazi osztozásról nem lehetett szó, legfeljebb 822

Next

/
Oldalképek
Tartalom