Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt

az egyik vizsgája sikerült így. Ezért abban az évben (1941-<ben) mind a négyünket berendeltek.

Ez bizonyon védettséget jelenthetett akkor a magad és barátaid számára. 1944. október 15-e előtt gyakran tudtam segíteni a barátaimnak, de inkább csak kisebb ügyekben. Mikor a nyilasok átvették a hatalmat, néhány fiatalabb minisztériumi tisztviselőről kiderült, hogy a Nyilaskeresztes Párt titkos tagjai voltak. Ezekből osztályvezetők lettek. Elfoglalták azoknak a helyét, akiket csak ekkor menesztettek és helyeztek házi őrizetbe.

Miért tanultál jogot, amikcir költőnek készültél?

Én tulajdonképpen azért végeztem jogot, annak ellenére, hogy már kamaszkoromtól kezdve az írói pályát tűztem tmagam elé célul, mert féltem, hogy ha a bölcsészkart végzem el, hosszabb ideig, esetleg örökre megrekedek egy vidéki kisvárosban, mint középiskolai tanár, és tudtam, hogy a többi kisváros is olyan fojtogató szellemi légkört kényszerít rám, akár szülővárosom. Tudtam, hogy a többi kisváros sem jobb Egernél. Tudtam, hogy például Babits Mihály is évekig tanárkodott vidéken, még az ország olyan eldugott sarkában is, mint Fogaras. Juhász Gyulának pedig sohasem sikerült fővárosi tanári álláshoz jutnia. Apám tanácsára tettem így, aki nem ellenezte ugyan írói ambícióimat, de természetesen nem vehette biztosra, hogy ez sikerül is egy tizenhat-tizennyolc éves fiúnak, aki mint költő, akkor még csak utánérzésekre volt képes, de kiemelkedőt nem alkotott.

És most térjünk vissza a vnrts idejéhez, milyen Volt ekkor az „irodalmi élet”?

1944 őszén az irodalom szétszóródott. Az írók közül azok, akik nem voltak szoros barátságban, keveset tudtak egymásról. Én a negyvenes éveknek a felszabadulásig 'terjedő első felében csak a Nyugatnak, majd folytatásának, az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillagnak adtam kéziratot. 1944. március tizenkilencedikén megszállták Magyarországot a németek, a nem jobboldali lapokat, tehát a Magyar Csillagot is hatósági intézkedéssel megszüntették. Még a folyóirat utolsó, krúdában maradt számában, amely ma néhány könyvtár és néhány író féltve őrzött kincse, még ott is olvasható egy versem. A német bevonulás után majdnem minden nevesebb író elhallgatott. Én sem publikáltam többé egyetlen sort sem. Hogy milyen keveset tudtunk egymásról, arra jellemző, hogy Komor András, a tehetséges prózaíró Baka utcai tanyánkhoz közeli házban lett öngyilkos, de erről mi csak napokkal később értesül tűnik.

Valójábatn hol is volt ez a „Baka utöai tanyátok”?

A Baka utca a Keleti Károly utcát köti össze Budán a Kis Rókus utcával. Utóbbiban egy hatalmas gáztartály állt. Lehet, hogy ma is ott áll. Rég nem jártam arra. A gázgyár egészen közel feküdt a Kapotsfy-féle lakáshoz.

Tehát ott van a gázgyár környékén.

Igen, ott. A gázgyárat a versben is említem.

Azt hiszem elérkeztünk oda, hogy megkérjelek, légy szíves felolvasni a verset.

Igen. Mert a versből aztán kiderül, hogy valamivel az említett éjszaka után szinte teljesen átköltöztem magam is a Baka utcába. Ennek megint külön története van. De előbb felolvasom a verset.

818