Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
„Költészet és valóság” KÁLNOKY LÁSZLÓVAL BAKA UTCA CÍMŰ VERSÉRŐL KABDEBÓ LÓRÁNT BESZÉLGET* Kevés vers van a magyar irodalombom,, amelynek külön saját legendája is keletkezett. Kálnoky László Baka utca című verse ezen kevesek közül való. Szerzője a verslet Vas Istvánnak ajánlotta, de szinte mindern akkori barátjuk megemlíti emlékezésében. A tragikus 1944-és ősz emberi ellenpontja: a barátság, az összetartozás, az együttszefivedés és a menekülés vágyának sóhaja. Azoknak az életéről szól, akik mást akadtak, és mégis, akkor csak ilyen, csak ez volt az ifjúság. De nemósak egy baráti környezetet örökít meg a vers, hanem ágyban a magyar alntifajsiszta líra egyik legszebb és legjellegzetesebb alkotása is. Megkérdezem a veils történetét: elmondaná nekünk, mikor, hogyan keletkezett ez a vers? A vers története a következő. 1944 nyarának elején Vas István, az író és későbbi második felesége, Kutni Marika a Baka utcában béreltek lakást. A lakás tulajdonosa egy Kapotsfy nevű öregúr volt, és mert felesége és fia a bombázások elől vidékre távozott, egyedül maradt a faáromszobós lakásban. Két szobát kiadott Vas Istvánoknak, mint rokonszenves, fiatal párnáik, ő pedig a harmadik helyiségben húzta meg magát. Hozzá kell tennem, hogy Vas István akkor már évek óta jó barátom volt. Mikor kerültél Vas Istvánnal baráti közelségbe? Első versesköteteim, Az árnyak kertje 1939-ben jelent meg, és ennek révén ismertük meg egymást személyesen. A kötet megjelenésekor még Egerben éltem,, és senkit sem ismertem a fővárosi írók közül. Mindazoknak, akiket tiszteltem és becsültem, dedikált tiszteletpéldányt kívántaim küldeni. Ezért, egy pesti utam alkalmával fölkerestem a Nyugat szerkesztőségét, ahol Gellért Oszkár a címek legtöbbjét meg tudta adni. iSajnos, a tiszteletpéldányokat tartalmazó borítékra feledékenységből vagy szerénységből nem írtam rá a saját címemet, úgyhogy senki sem tudta véleményét velem közölni, vagy a kötetet megköszönni. Csak Vas István volt olyan leleményes, hogy levelét a kötetemet előállító Jövő Nyomdaszövetkezet címére küldte, az pedig továbbította hozzám. Nemsokára meglátogattam őt Budapesten, és hamarosan összebarátkoztunk. Ű ismertetett össze többek között Radnóti Miklóssal, Déry Tiborral és sok más íróval. Első kötetednek mégis jelentős visszhangja volt. Első kötetemről ahhoz képest, hogy egy ismeretlen vidéki költő műve volt, meglepően sokan írtak kritikát vagy recenziót. A Nyugatban Weöres Sándor emlékezett meg róla, akivel ezek után levelezést is folytattunk, a Napkeletben Hegedűs Zoltán írt rólam elismerően. Aláírás nélküli, vagy csak kezdőbetűkkel ellátott reoenzió jelent meg a Pesti Napiában és a Nemzeti Űjsógban. A * A Magyar Rádióban 1982. március 24-én elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. Szerkesztő: Dénes István. 815
