Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
Pesti Naplóban föltehetőleg Kárpáti Aurél írta a recenziót, mert a lap vasárnapi számainak megfelelő rovatában ő írt ilyen rövidebb könyvismertetéseket. Az ismertebb nevű írókról szólókat szignálta is, a fiatal kezdőkét nem. Egyedül a Magyar Elet című folyóiratban marasztalt el némileg Szamosi József, aki tehetségesnek (nyilvánított ugyan, de sajnálkozva állapította meg, hogy költészetemre rásúlyosodik a Nyugat, főképp Babits Mihály és Szabó Lőrinc hatása. Ez meglepett, mert én fiatalkori verseimen sokkal inkább éreztem Baudelaire és Kosztolányi Dezső hatását, Szabó Lőrincét pedig egyáltalán nem, noha ismertem és sokra becsültem költészetét. Mikon- vált Vas Istválrmal barátságitok bensőségessé? Igazán bensőséges barátság akkor alakult ki köztünk, amikor Vas István első felesége, Kassák Éti meghalt agydaganatban, és szomorúan láttam egy pesti találkozásunkkor, hogy a költő mennyire magányos. Megkérdeztem, nem lenne-e kedve lejönni egypár napra Egerbe, ő pedig 1940 tavaszán egy hétvégén valóban meglátogatott. Akkor jelent meg Villon-fordftásának első kiadása. Ezt hozta ajándékba. Ma könyvritkaság volna ez a kötet, de sajnos, Budapest ostromakor sok más könyvvel és egyéb holmival együtt eltűnt lakásomból. 1944-ben hogycm folytatódott balrátságotak? Kassák Éti az úgynevezett „zsidótörvény” szerint ,^kereszténynek” számított, ezért az „árja-párja” néven becézett rendelet értelmében Vas Istvánnak 1944 nyarán nem kellett sárga csillagot viselnie. Menyasszonya, Kutni Marika is keresztény, sőt falusi származású leány volt. Mindketten a Giraud konzervgyárban voltak irodai alkalmazottak. 1944-ben Vas Istvánnak felmondott a gyár, mint zsidó származásúnak, de fél élvig, a törvényes felmondási ideig, még folyósították a fizetést. Marika továbbra is a gyárban maradt. A Baka utcában legalább hetenkint meglátogattam őket. Jómagam akkor a Kisfaludy közben laktam, a Corvin mozi közelében. Egy nyári estén, 10 és 11 óra között Vas István és menyasszonya becsengettek hozzám, és éjszakai szállást kértek. Elmondták, hogy egy nő a Giraud gyárból följelentette őket, és néhány napig letartóztatásban voltak a magyar politikai rendőrség fogdájában. Már nem emlékszem, hogyan sikerült onnan megszabadulniuk. Hozzám azért jöttek akkor este, mert a lakáskulcsokat csak másnap kaphatták vissza, nyilván adminisztratív okokból. Természetesen, készséggel ott marasztaltam őket éjszakára. Ehhez a „vendéglátáshoz” egy humoros eset is kapcsolódik. Már csak Planta teám volt akkoriban. Azt iszogattam reggelire. Aki ivott már köhögés ellen herba- teát, és valami kétehárom fokkal rosszabb ízű italt képzel el, az körülbelül sejtheti, milyen volt a Planta. Szerencsére bőven volt még rumom, és inkább plantás rumot, mint rumos plántát készítettem. Vas Istvánoknak is csak ezzel a reggeli itallal tudtam szolgálni. Ügy látszik, tanácsom ellenére sem tettek bele elég rumot, mert csak udvariasságból dicsérték. Legközelebb, mikor egy délután én jártam a Baka utcában, Marika ezekkel a szavakkal tette elém a teát: „De ez valódi angol tea ám! Nem Planta.” Én színlelt nagylelkűséggel így válaszoltam: „Nem baj! Ha nincsen Planta, szükség esetén a valódi teát is megiszom.” Marika annyira felháborodott ezen, (hogy kijelentette, szerinte az ilyen ember meg sem érdemli a valódi teát, és el akarta vinni a csészét az orrom elől. Szerencsére, Vas István megakadályozta. Ez a biz&nygs Pldnta tér vissza a közös ifjúságaitokat idéző musicalben, az Egy szerelem három éjszakájában, a Ránki György megzenésítette híres Planta-dal ban. 816
