Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXIV.
világhírű lengyel Kantorrral, akit csak az első és utolsó napon láttunk és mindkét nap emlékezetesen idézi Kantort. Az elsőn a tanácselnök francia nyelvű beszédében közölte, hogy mit szeretnének tőlünk; azaz mozaikot, mire Kantor iszonyatos fran- ciasággal csak annyit mondott: „Je suis contre le mosaique”. Egy hónappal később, az utolsó nap jött ki a szigetre feleségével és barátnőjével, és játszadozni kezdett egy összecsukható kerti székkel. Majd odaintette magához a nekünk segítő főiskolai hallgatók egyikét, hogy hozzon egy trógli maltert és malteros kanalat, és kezdte komótosan az egész széket beburkolni vastagon malterral, majd fehér mozaik-kockákkal rakta ki. Mire a szék megszáradt, több mázsát nyomott és kézzel nem is lehetett felemelni. Igazi Kantor-féle ötlet volt. 11 évvel később a hamburgi színházi fesztiválon láttuk tőle a „Halott osztály” című remekét, ezt a többértelmű darabot, ami a fesztivál egyik legjobb darabja volt... Ez a jugoszláviai út ’bővelkedett a csodálatos látnivalókban, Trogirt és még sok más gyönyörű városkát láthattunk a jugoszláv tenger partjain, és az itt velünk együtt dolgozó csehországi művészeknek köszönhettem a rudnicei meghívást. Nem tudom elfelejteni, hogy 1968-ban egy igen nagy párizsi gyomorvérzés kergetett haza Pestre, ahol pár heti kivizsgálás után indultam el Jugoszláviába, ahol mit sem törődve az orvosi tanácsokkal, nem csak nagyokat úszkáltam a tengerben, de mindent megettem a legnehezebb fűszeres ételekből és ittam rá a délben és este elmaradhatatlan vörös bort, és semmi bajom nem lett utána. És ezeket a heteket bugyoláltam be a legszebb emlékeimmel. Igaz, hogy egy évvel később Rudnicén kezdődtek a rosszulléteim, napökig étlen-szomjan feküdtem és nagyon legyengültem, de új erőre kapva elkezdtem újra dolgozni. Volt egy látogatásom a hírhedt theresienstadti koncentrációs táborban, ami állítólag a „kirakta” volt az efféléknek, de hát mint kirakat is iszonyatos volt. Nehéz volt és szinte lehetetlen napirendre térni egy ilyen „látványosság” fölött... Jó lenne elfelejteni, de hát az idők gondoskodnak mindig arról, hogy ne lehessen elfelejteni sokkjait e hatásoknak. 814
