Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XVIII. (életrajzi esszé)

és spanyolországi harcos kerül különböző parancsnoki posztokra. Illy Gusztáv lesz a HM személyügyi osztályvezetője, a rendőrségtől átkerült Sólyom László a katonai főcsoport főnöke, mindkettő vezérőrnagyként. De a legfontosabb az MKP szempontjából, hogy az ugyancsak vezérőrnaggyá előlépett Pálffy veszi át az önálló magasegységgé szervezett határőrség vezetését is. így a hadsereg legütőképesebb alakulata a minisztérium közvetlen alárendeltségéből a Katona- politikai Osztály hatáskörébe kerül, tehát egyértelműen kommunista befolyás alá.

1946. március 1-én óvatos, „koalíciós” fogalmazásban jelenik meg a nevelő- tiszti intézményt megerősítő rendelet. Érdekessége, hogy a szöveg egyértelműen jelzi: a hadseregnek ebiben az időben csak belbiztonsági szerepe van: „A magyar élet haladó, demokratikus átalakítása szükségessé teszi az új honvédség pártpolitizálástól mentes, következetes, demokratikus, valamint kulturális nevelését is. Ennek a nevelésnek kell megvalósítania, hogy az új honvédség mind a fasizmus és annak maradványai ellen, mind pedig a magyar élet demokratikus átalakításának, az újjáépítésnek, a demokratikus rendnek és biztonságnak belső, reakciós ellenségei ellen demokratikus köztársaságunk pajzsa és kardja, harcos védelmezője és sújtó ökle legyen.”

Az MKP Politikai Bizottsága létrehozza Pálffy vezetésével a párt Katonai Bizottságát: ez rendszeresen ülésezik, a hadsereggel kapcsolatos kérdések megoldására javaslatokat tesz, és a Politikai Bizottság jóváhagyása után felelős a gyakorlati megvalósításért.

1946. június 2-án ülésezik az MKP II. katonai konferenciája. A határozat óvatos, de elég nyílt fogalmazásiban mondja ki a célt: „A nevelők feladata, hogy a hadsereg tagjait a népi köztársaság híveivé, harcos védelmezőivé tegyék — a kommunisták kötelessége ennek a szellemnek a további fejlesztése: pártunk tagjaivá, a népi demokrácia és a szocializmus harcosaivá tenni hadseregünk legjobbjait.”

A rendőrséget szilárdan tartja kézben Rajk, a kommunista belügyminiszter. A hadseregben is az MKP javára billent az egyensúly, de a harc még nem dőlt el: augusztus végén az új honvédelmi miniszter Bartha Albert lesz, s ő az 1918-as lendülettel próbálja felvenni a harcot Pálffy ellen.

Érdekesen tükrözi a helyzetet az MKP III. kongresszusa. Rákosi a rendőrségről beszél szeptember 29-én. A szöveg engedékeny, érezhetően a koalíciós partnereknek szól — és ott rejtezkedik benne a magyarázat a „bűnre”, amivel majd 1949-ben Rajk vádolni fogja önmagát: „Most minden erővel rajta kell lenni, hogy a rendőrség fegyelmezett, jó szaktudású, de elsősorban a dolgozó népet szolgáló szervezet legyen ... A még meglévő hibákat, a fegyelmezetlenséget, a szaktudás hiányát gyorsan pótolni kell, és ugyanakkor az eddiginél rendszeresebben és alaposabban kell foglalkozni a rendőrség demokratikus nevelésével. Nem politizáló rendőrökre van szükségünk, de olyanokra, akik ismerik a népi demokrácia célkitűzéseit és meg is védik ezért öntudatosan a demokráciát.”

Másnap Pálffy beszél a honvédségről. Élesen fogalmaz, nem mondja, hogy nincs szükség politizáló katonákra, sőt! Hallgassuk osalk: „Tűrhetetlen, hogy Magyarországon két hadsereg álljon egymás- mellett... ígérem a kongresszusnak, hogy a honvédséget megtisztítom a reakciós elemektől, és az rövid időn belül méltó támasza lesz a magyar demokráciának ... A reakció, amikor politikamentes honvédségről beszél, ez alatt azt érti, hogy a demokratákat ki akarja dobni a hadseregből, amelyet azután fel akar vonultatni a nép ellen. Szük805