Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XVIII. (életrajzi esszé)
akkor ez a Pálflfy tábornok egyszerűen nagylelkű volt, hogy egy szép napon nem lepte meg azzal a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségét, hogy magát őfőméltóságú Horthy Miklóst nevezte ki a néphadsereg élére .. Nézzük hát, hogyan is alakult a pártszervezetek ügye a fegyveres erőknél 1945 és 1949 között. Rákosi 1945. február 11-én, az MKP debreceni nagygyűlésén így beszél a Németország elleni harcra szerveződő hadseregről: „Ez az egyik kérdés, ahol kétségkívül az összes pártokban megvan az egység. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja érzi, hogy az erős, ütőképes, demokratikus új magyar hadsereg létrehozása egyenesen nemzeti 'becsület kérdése. Ez az egység rendkívül egészséges tünet... Mi az új hadisereg rendelkezésére bocsátjuk a párt kipróbált, katonailag képzett erőit, rendelkezésükre adjuk a sokszáz magyar kommunista partizánt... a párt régi spanyolországi önkénteseit, akik már nyolc-kilenc évvel ezelőtt felismerték a fasizmus elleni harc szükségességét ...” A hadseregszervezéssel egyidejűleg bevezetik a két munkáspárt javaslatára a nevelőtiszti intézményt; a cél, természetesen a tisztek és legénység demokratikus szellemben való átnevelése. Valamennyi koalíciós párt küld nevelőtiszteket a hadseregbe, de a zöm — különösen az ezred- és zászlóalj-nevelőtíszti helyeken — kommunista. Hamarosan megváltoztatják a régi Szolgálati Szabályzatnak azt a pontját, amely megtiltja, hogy hivatásos katona politikai párt tagja lehessen. Az új szöveg: „A honvédség tagjai minden parlamenti képviselettel bíró politikai pártnak és szervezetnek tagjai lehetnek, de a honvédségen belül pártpolitikai tevékenységet nem fejthetnék ki.” A háború végével a további fejlesztés leáll, a toborzottak jórészét leszerelik, a létszám minimálisra csökken. A Vörös János vezette honvédelmi minisztériumiban a továbbiakban mindent elkövetnek, 'hogy a megmaradt hadsereget „politikamentessé” tegyék. A HM értékelése szerint a nevelőtisztek munkája „nagyon veszélyes, könnyen átcsaphat politikai vitáikra”, ami aláássa a fegyelmet, márpedig „mind a fegyelem nélküli, mind a politizáló hadsereg — megbízhatatlan, értéktelen, sőt veszedelmes!” Az ellentét — egyik oldalon a minisztérium, a másikon a Katonapolitikától támogatott nevelőtisztek — némileg emlékeztet 1918-ra. Lényeges különbség azonban, hogy a koalíciós hatalomban részes MKP-nak nem a fegyelem lazítása a célja, hanem az, hogy a csapatokat a demokrácia megbízható fegyveres erejévé formálja, lehetőleg kommunista irányítás alatt. Vörös János, a honvédelmi miniszter tehát nyilvánvaló politikai célzattal követeli a politikamentességet. 1945 szeptemberében, a parlamenti választások küszöbén rendeletben tiltja meg a nevelőtiszteknek, hogy pártagitá- ciót. folytassanak; a parancs megszegőit a hadseregből való eltávolítással fenyegeti. Novemberben, a választást követő kormányváltozásnál azonban ő távozik, átadja helyét a kisgazdapárti Tombor Jenőnek. A laktanyákban tilos a pártszervezetek tevékenysége, így a különböző pártokhoz tartozó katonák — köztük a kommunisták is — a területi székházak- ban tartják gyűléseiket. 1946 elején hivatalosan ugyan még mindig nincs engedély a pártcsoportok működésére, de a gyűlések már a laktanyákban is folynak, az MKP megalakítja a maga hadosztály-bizottságait, amelyek irányítják az „illegális” alapszervezetek tevékenységét és támogatják a kommunista nevelőtisztek munkáját. 1946 — már-már a „fordulat éve” a hadseregben. A tavaszi átszervezés — és egyben létszámcsökkentés — során eltávolítják a nyugatról hazatért és a honvédséghez visszavett régi tiszteket. Ugyanakkor mintegy 500 volt partizán 804
