Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Grendel Lajos: Galeri (regényrészlet)
GRENDEL LAJOS Galeri (részlet) Itt a raktárban, a semmittevései közötti rövid szünetekben, vagyis két semmittevés között, gyakran meglátogatta a közeli önkiszolgálóboltot, s onnan négy-öt üveg tüzes sörrel tért vissza. Amikor sütött a nap, kiült az udvar szegletében egy forsnira, és az udvari épületszárnyban dolgozó varrólányokkal szemezett, akik előtte vonultak el pisilni a csöndben korhadozó, múzeumba való fabudira. EL-t baráti szálak fűzték a lányokhoz, ám elég laza szálak, sajnos. Elli, a legcsinosabb foglalt volt már, egy rendőrlegény kísérgette, akinek hetyke gumibot himbálódzott a derekáról, s szerelmi ügyek miatt EL sosem tűzött volna össze a hatósággal. Bözsinek és Évának nem volt ugyan szeretője, ők azonban rendes lányok voltak, joghurtos vérűek, előbb hússzor el kellett volna vinnie őket moziba, ötvenszer hazakísérni, s nem utolsósorban megértést színlelni a lelki problémáik iránt, ennyi fáradságot pedig nem ért meg a skalpjuk. Máskor, a semmittevései közti szünetekben EL Bercikét sétáltatta, doktor Kulcsár Elemérné német juhászkutyáját. Az asszony havi nyolcvan-száz koronával honorálta szolgálatait, ami szerény összeg volt, inkább csak szimbolikus, EL azonban a szimbolikus gesztusokat is becsülte. Régivágású fiatalember volt, jólnevelt polgárfy, akinek a fekete színt alkalmasint kötelessége rózsaszínnek látni, a múltat dicsőnek, a jövőt borúsnak, Görgeyt árulónak. EL figyelmes, tapintatos és jó modorú raktárossegéd volt. Tudott viselkedni, ha nem is mindig szeretett. A levesébe pottyant legyet általában sóiba mártotta és lenyelte, de azért nem mindig. Ennek ellenére kifogástalan raktárossegéd volt, és kedvelte doktor Kulcsár Elememét. Kedvelte, mivel doktor Kulcsár Elemémét doktor Kulcsár Elemérnének hívták, s neki tetszett ez a név. Tetszett továbbá, hogy doktor Kulcsár Elemérné dohányzik, s van véleménye a világról, amiért sokszor meggyűlt már a baja a rokonaival, akik kivétel nélkül utálatos sznobok. Tetszett továbbá, hogy hajdanában, még a második világháború előtt EL apja is udvarolt neki, s ma is gyakran emlegette és dicsérte a műveltségét. Márpedig, ha az apja valakinek a műveltségét dicsérte, az olyan volt, mint amikor a matróz azt mondja egy szárazföldi patkányról: „No ez is egy szárazföldi patkány, viszont a legelső közöttük.” Bercikét EL rendszerint a belváros csatornaszagú, zegzugos utcácskái felé vezette, a várfal és a sáncok környékére, történelmi helyekre. Egész úton iskolázta Bercikét, a szuperintelligens juhászkutyát, aki vakkantás nélkül tűrte az ő intelligenciakitöréseit. Ez itten a katolikus templom, magyarázta például neki, mi úgy mondjuk: katolikus. Ez az anyuka temploma. Ez pedig a református templom, ez az apuka temploma. Ez pedig a Bojárokhoz címzett fogadó, mi úgy hívjuk: kocsma. Ez EL temploma. Bár amióta egyszer megkéseltek itt bennünket, szakítottunk a klerikalizmussal. Az a kétemeletes, ci- rádás épület, amely kövér, kalapos delnőre hasonlít, aki naphosszait a cuk776
