Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
(Apró csend.) MÁSODIK SEBESÜLT: Te nagy álomlátó lehetsz, hallod-é? Én álmomban mindig kútba esek, meg farkasok kergetnek. .. te meg még ott is társalogsz. .. PANKA: Maga csak ne irigyelje az ő szavát. Ha maga is ilyen szépen beszélne, magára is figyelnénk. SZERÉNA: Furcsa álom. Lehet (ránéz) majd még egyszer elmeséltetem... ZAIM: Elmondom szívesen. Híres álmodó vagyok én, jól mondtad. (A jobbágy felé). Meg is gyűlt vele a bajom mindig. .. (Maga elé mered, ismét a szerepét játssza, amiből csak néha picit esik ki.) (Kintről kiabáló hangok.) GÁBRIEL (berohan): A városparancsnok üzeni, hogy valamennyien őrizzék meg nyugalmukat. Bécsből a felmentő sereg nemsokára megjön. Őrizzék meg nyugalmukat! (Kirohan, kintről ugyanez a szöveg, de csak foszlányokban, távolodón.) (Kis csend.) PANKA (Szerénához): Hallja, Bécsből.. Nem is örül.? SZERÉNA (tétován): De... (Most kintről félreverik a harangot.): Istenem, megint. .. MÁSODIK SEBESÜLT (szinte hisztériásán): Hányadik támadás? Tán a tizedik is. Húzzák be ezt a függönyt! Húzzák be azt a függönyt! (Látjuk megjelenni a taligásokat. Sötét. Távolból janicsárzene.) 12. kép A török tábor. Ibrahim sátra. Jön lélekszakadva Második török tiszt. MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Megjöttem uram! (Nem túl erősen. A sátorból Ibrahim hangja.) IBRAHIM: Egyedül? MÁSODIK TÖRÖK TISZT (fejét lehajtja): Egyedül uram. (Hirtelen lép ki Ibrahim.) IBRAHIM: És Zadm? (Rosszat sejtve.) MÁSODIK TÖRÖK TISZT (kisvártatva): Zaim megegyezett a várkapitánynyal, hogy kihozzák halottainkat a városból, mi pedig odaadjuk a magyarokat. .. IBRAHIM: Micsoda? Én erre nem adtam parancsot! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Zaim azt mondotta, felhatalmazása van, uram. w IBRAHIM; S te nem tudtad, hogy nincs? (Megrázza.) MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Nem uram... de mégha tudtam volna is... nem szólhattam Zaimnak, mert akkor kiderül, hogy tudok magyarul... (Ibrahim tehetetlenül engedi el.) IBRAHIM: Beszélj, de gyorsan! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Szóval, amikor kijöttünk a várkapun, Zaim azt mondta: ő majd elintézi az egészet, én menjek csak táborunk bejáratához, és figyeljek, nehogy a magyarok valami cselre készüljenek. Otthagyott... IBRAHIM: S mást... mást nem mondott? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Hogy megpróbál a magyar halottak közé néhány török vitézt bújtatni... hiszen taligára dobálják őket... s ott nem veszik egykönnyen észre, ha van köztük egy-két élő is... Szóval, hogy beöltöztet néhány török harcost magyarnak... Hullának. IBRAHIM: Árulás! MÁSODIK TÖRÖK TISZT (remegve): Azt mondta... hogy többet ér az a néhány becsempészett török harcos a városban, mint a heverő hullák. S azt mondta: te még hálás leszel érte. IBRAHIM (dühödten): Hálás! Folytasd csak... MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Szóval ők kihordták halottainkat a kapu elé, mi pedig az övéiket ugyanoda... S akkor aztán taligával bevitték.. . Én pedig... vártam Zaimot. De nem jött. Ügy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. (Kis csend.) IBRAHIM: Hát persze... ő magát vitette be a várba a halottak között. (Homlokát ráncolja.) 741
